Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)

Finta Úr: Ahogy szokta: alulról.

(Talapka csendőr felpattan a biciklire, Finta úr meg a csomagtartóra, füstöl a kályha, ahogy elviharzanak)

Talapka csendőr: Meg is kapja a magáét, de meg ám! Tüzelj, Finta, hegyibe!

(Elvágódnak, s odacsúsznak Bumbuci asszonyság elé)

Kartaly úr: Értetlenül állok a dolgok előtt, mintha virágoznék itt, legbelül, holott ősz van... Bielokosztolszky Úr: Vagy tavasz... Ki tudhatja, hogyan alakultak a dolgok ennyi év után. Kartaly úr: Tavasz sehogysem lehet, hiszen most kaptam új koszorút mindenszentekkori ajándék gyanánt...

Bumbuci aszonyság: Hát megjöttek, Mind megjönnek végül. (durcásan) Nagylábat pedig nem adom. Jó helyen van itt bent, most aztán végtelenül élvezek.

Kartaly úr: Azt hiszem, persze csak a magam nevében szólhatok, mégis azt hiszem, hogy teljesen tanácstalanok vagyunk. Most közeleg a feltámadás, vagy nem közeleg a feltámadás?

Bielokosztolszky úr: Látom már, látom! Ott közeleg a front a derékhaddal, emitt pedig a felmentő sereg, meg a tartalékosok.

Talapka csendőr: (Bumbucihoz) Akkor pedig megbüntetlek hágásért, meg kihágásért! Itt a tintaceruzám, e. Már írom is föl a nevedet.

Kartraly úr: (elérzékenyülten énekel)

Tintaceruzáva-hal

í-hírott thábori levé-é-é-1... ácsi!

(A szomszédos sírból kiemelkedik Kovács 12 József cigányprímás, pedáns, akár egy róla formázott viaszfigura, s hegedül)

Kartaly úr: (ének) Tintaceruzával írott tábori levél,

Szívem asszonyának onnan írom én,

Hol a szívek lángját bomba oltja el,

És a néma szívre hull a hópehely, (a) fehér gyászlepel.

(A legtávolabbi fejfára rákönyököl Kódory úr, frakkban, cilinderben, fehér sállal)

Kódory úr: (énekel) Nagy Oroszországból megy hozzád e kis levél,

Gránátok tüzénél éjjel írom én,

Benne van a szívem, édes asszonyom,

Hazaküldöm néked, (hogy) vigyázz rá nagyon, vigyázz rá nagyon.

A jelenlévők kórusa: (ének) Messze-messze tőled, csak az Isten van velem,

Meg ez a kis fénykép, ez a mindenem,

Megcsókolom százszor, megremeg a szám,

Ugye, kicsi asszony, hű leszel hozzám, hű leszel hozzám.

(Hosszú, jelentőségteljes csend)

Bumbuci asszonyság: Le vagy tojva, rendőr bácsi! Se ki, se be nem hágtam. Hagytam.

(Bicskás csapzottan előkerül, Nagypapa mellé áll)

Nagypapa: No, mi a nagy helyzet, Bicskás?! Élveztél?

Bicskás: Úgy emlékszem, igen, úgy emlékszem, hogy ilyen volt... egykoron... talán... Azt hiszem, közeleg a feltámadás. Rendszerint ezzel kezdődik...