Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
(Bicskás az ég felé fordítja a tekintetét, aztán mindenki követi öt, odafönn Géza úr teker a biciklijén) V. JELENET Géza úr: (fájdalmasan üvölt) Á-á... ááááááááá!... Bielokosztolszky úr: Beteg vagy, Géza? Fáj valamid? Muzsikáljak neked? Nagypapa: (Bicskásnak) Vedd tudomásul, kölök, hogy ha még egyszer meghalsz, nem hívok több papot! Sem reverendást, sem civilt. Meg még gyászvitézt se, ha tudni akarod! Bielokosztolszky úr: Csak nem le akartál szállni, te Géza...? Géza úr: Már többször le akartam szállni, mert nem hallottam tisztán a feltámadási eszmecserét. Kartaly úr: Csak nem sikerült... ugye? Géza úr: Nem, mert be voltam csípődve. Egyébként pedig jobb, ha nem tartasz fel, Kartaly, mert dolgom van, láthatod! I. lány: Géza úr... Géza úr... s mi lenne, ha velem lenne dolga, kis segítségre, higgye el, hajlandóságot mutatnék... Géza úr: Hagyjanak, kérem, békében engemet! Én hegyivadász vagyok, szolgálat közben egyáltalán nem nőzhetek. Ezt kiemelten tiltja a szabályzat. Különben is, valaki kiáltott, ha jól hallottam, sietnem kell... Kartaly úr: És mid csípődött be, Géza, hogy nem tudtál leszállni? Géza úr: Hát... izé... a tököm... merthogy a nagy zöttyenőnél eltörött a nyereg rúgója, ami aztán becsípte. II. lány: Ha akarja, Géza úr, de csak akkor, ha igazán nagyon akarja, én megmasszírozom azt, amit mondott, hogy becsípődött... tudja, azt a micsodát, amije van... Géza úr... Kartaly úr: Fájt, mi? Géza úr: Fájt, meg fáj, meg dagad, meg zsiborog. (felháborodva) És különben is a szüzek a hibásak, mert ha nem meztelenkednek amott a mezőben, akkor nem állok fel a pedálon is, meg amúgy is, és akkor nem megyek bele a gödörbe, és nem zöttyenek akkorát, és nem csípődik be. Kartaly úr: Mondtam én, látjátok, mondtam én, hogy fel vagyunk támadva! A Géza töke erre egyértelmű bizonyítékként szolgál. A Géza mondta, hogy felállt. Olyan, mint a dupla corpus delicti. Bielokosztolszky úr: Muzsikáljak valami optimistát? (Bielokosztolszky úr muzsikálni kezd, a ritmusra a játszók összeállnak menetelő kórussá) Mindenki: (dal) Szél viszi messzi a fellegeket, Mögöttünk lángol az ég. Nyújtsd ide drága a kis kezedet, Ki tudja, látlak-e még... Ki tudja, ölel-e a két karod, Ki tudja, csókol-e a szád, (galambom), Ki tudja, mely napon, melyik hajnalon, Indul az ezred tovább...(?)
