Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)

Após is lesz, meg Anyós is lesz,

E szikének nagy hasa lesz...

E szike, szike, szike E szike lány,

Estére legyen a babám...

(Ebből akár nagy banzáj is kerekedhet. Például zenekar, tánc, majd mindenki eltűnik...)

Júdás E No, nagypapa, most már beléd operáltuk a feltámadási akaratot, a Jóisten se veszi ki belőled. A feltámadás napján feltámadok

Nagypapa: Jól van, jól van... Addig majd vágom a fát... Azonkívül bevehetitek, azaz bekaphatjátok..

Júdás II: (affektálva) Ha hamarabb szóltál volna, nagypapa, lehet, hogy meg se operálunk.

(Júdás I és II egymás kezét fogva, kicsit riszálva kilépegetnek a tájból)

Nagypapa: Kivel vagy, Talapka, mi?! Most mondd meg, hogy legény vagy-e vagy egyszerű salabakter, meg spicli?!

Talapka csendőr: Mit... mit... mit... mit állsz itt, mi? Megbüntetlek, mint a pinty! Először felveszem a tényállást. Ki ki ellen harcol, he? Előszöris a Finta aztat mondta, hogy sumákok meg leskelődik.

Kartaly úr: Uraim, uraim! Elnézésüket kérem, hogy megint közbeszólok, de az az általános és teljes véleményem, hogy valamit teljes mértékben figyelmen kívül hagytunk.

Talapka csendőr: Ku-uss! Aztán, ha leskelődünk, mit láthatunk, öreg Fintus?

Kartaly úr: Kérem, kérem... Micsoda hang ez?! Maga egyébként is zombi, Talapka úr. (jelentőségteljesen körülnéz) Jelesül azt, hogy máskor is elhülyéskedtünk az ilyen kiözönlé- sek alkalmával, meg danoltunk is, meg táncoltunk is, de az érzések mindig elmaradtak, valahol odalenn a koporsóban. Hú, de rosszat sejtek, uraim. Az a gyanúm, hogy lassan visszaköltözik belém a lélek.

(Kartaly úr beszéde alatt belép a tájba Kódory úr, megáll Bielokosztolszky úr mögött)

Bielokosztolszky ÚR: Hallja, hallja, Kódorykám? Ez már nem bableves ám! Kiszabadult és szabadul belénk a lélek...

Kódory úr: Azt hiszem, rossz gombot nyomtunk meg, vagy egyszerre kettőt. Muszáj most hallhatatlanul danolnom. Megkísért a harmonikán?

Bielokosztolszky úr: G-moll?

Kódory úr: Nemtom. Playbackelek. (ének)

Nehéz most Istennek lenni,

Mert rám figyelnek az angyalok, ha félrelépek ókor-ókor, nyomot sehol nem hagyhatok...

Finta úr: Ja... a, Kartalykám, a lélek... Mit mondjak, nem repesek érte! Mit ér a lélek test nélkül. Nem tudom, mit szólnának a szüzek, ha a test nélküli lélek próbálkozna egy szanzsén behatolással...

Kartaly úr: És ha mégis? És ha minden összejön? És... és ha minden úgy lesz, mint egykoron? Már csak abból vezetem le a problémát, hogy amíg a lányok táncolgattak, meg vetkőztek, valami mintha megmerevedett volna itt e...