Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Péter Árpád: Beszéd-fosszíliák. Az evolúció-diskurzus rétegei (tanulmány)
5 White, 1987. 27-28. " McCiOwan, 2001. 7 Packard, 1901. s Burkhardt, 2011. 36-37. ’ Egyik faj másikba történő alakulása. L. például Krause E. Darwin- életrajzát (Krause, Ernst: Erasmus Darwin. London, 1879, John Murray). io prjce, 2008. 114. A szerző kiemeli, hogy Darwin eszméinek gyors népszerűvé válásához hozzájárultak Nagy-Britannia globális kereskedelmi kapcsolatai is. téből kifolyólag sosem juthat nyugvópontra, sosem elégedhet meg önmagával, hiszen, mint minden múltról szóló diskurzus, az evolúció-elbeszélés is tehetetlen a történelmi narratívák a priori referenciálatlanságával szemben,5 emellett - a műnemétől (genusától), műfajától függetlenül - a korábban született életfejlődés- és evolúcióértelmezési paradigmákat potenciálisan felülíró, újonnan felfedezett pozitivitásokkal is kell számolnia, ugyanúgy, ahogy a régebbi leletek újjáértelmezé- sével is. Ez utóbbi kijelentéshez elég, ha Christopher McGowan kultúr- és fosszíliatörténeti monográfiájára hivatkozunk, amely számos példát felsorolva mutatja be azt, hogy letűnt korok miként öltöztették misztikusmetafizikai köntösbe a föld gyomrából előbukkanó szörnyek inkább mesébe, mintsem - a felvilágosodás előtt megkérdőjelezetlen érvényességű - teremtéselméletbe illeszkedő csontozatait.6 Azonban ezeket a ma akár fosszília-státuszúakként is értelmezhető megállapításokat nem Charles Darwin helyezte el először az egyre gyorsabban avuló evolúcióelméletek osszáriumába. A. S. Packard Lamarckot nevezi az evolúcióelmélet megalapítójának,7 s bár a modern szakirodalom is az evolúció-teória kiötlői és meghonosítói között tartja őt számon,8 viszont kétségtelenül Darwin munkássága honosította meg visz- szavonhatatlanul kultúránkban az evolúció teóriáját, amely a nagyapja, Erasmus Darwin „transzmutáció” - elképzelésén9 is alapult. Darwin publikációi azonban, minden óvatossága ellenére (a Beagle-expedíció után csaknem húsz esztendeig rendszerezte és értelmezte az összegyűjtött anyagokat), hamar globális léptékű népszerűségre tettek szert, amint Price kitűnő összefoglalója tanúsítja.10 Az 1859-ben megjelent A fajok eredete, annak ellenére, hogy számos állítását korrigálta, árnyalta az egyre fejlettebb elemző módszerekkel dolgozó biológia, geológia, szociológia stb., a tudományos diskurzusok azóta érvényben lévő működési paradigmájának teremtett alapot. Az Elmélet úgy maradt érvényben, hogy közben számtalan eleme, „modulja” kicserélődött a fejlett kutatási eszközöknek köszönhetően, sőt:
