Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
sírásók ássák Grajszky bácsi sírját, aki időközben halt meg, miután egy váratlan pillanatban fejberúgta őt a vándorcirkusz Plútó névre hallgató lipicai csődöre Júdás I: Atyám... Atyám... (Kódory úr ráirányítja a távcsövét, hosszasan szemrevételezi) Kódory úr: Mi van, drága gyermek?! Júdás II: Atyám... Mi csak aztat akartuk megkérdezni, hogy izé... Kódory úr: Nem vagyok az! Érted! Nem vagyok az! Júdás I: Mi nem vagy, Atyám? Kódory úr: Az nem vagyok! Érted! Az nem vagyok! Júdás II: Mi? Kódory úr: Az Atyád! Júdás II: Khm... Állhatok értetlenül a dolgok előtt? (Az egyik sírból lassan, módszeresen előbújik Kartaly úr, fekete vőlegényruhában, megáll Bielokosztolszky úr mögött) Kartaly úr: Igazán nem szeretném önt megzavarni álmodozásában, de megkérdezném... kik ezek a fontoskodó faszik, Bielokosztolszkykám? Bielokosztolszky úr: A neszekből ítélve - bár hinném, ha látnám - úgy vélem, a Jóisten lehet, s tán az ő besúgói. Kartaly úr: Igen... ez kézenfekvő... mi több, természetes... ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy mi a fészkes fenét akarhatnak itt a temetőben, közvetlenül mindenszentek előtt? Bielokosztolszky úr: Olyankor szokott ide jönni, amikor a feltámadás előkészítéséről, időpontjáról, kivitelezéséről spekulál. Azt hiszem, öregszik ő is, egyre nehezebben hoz fontos döntéseket. Kartaly úr: Nagyon itt lenne az ideje a feltámadásnak, a vőlegényruhám minden kijövetelnél kopik. Leülnék ide maga mellé, Bielokosztolszky úr, ha nem bánja, nézelődjünk együtt. Bielokosztolszky úr: Nem bánom, nézelődjünk. Aztán maga majd elmeséli, hogy mit láttunk. Ha meg nem sértem, különösen a nők érdekelnek mostanában, mesélhetne valamit az idomaikról. Mondtam már, hogy egyszer egy nő rávezette a kezem a mellére, mintha láttam volna... Júdás I: De ha nem vagy az, akkor mi vagy? Csak nem gondolod, hogy ha nem vagy az, mi továbbra is súgunk, de... Kódory úr: Tudod te egyáltalán, hogy mi az az inkognito? Júdás I: Ja... aztat? Te most akkor az vagy? (vívódik) Vagy mégsem? Kódory úr: Nem az vagyok, hanem benne vagyok. Júdás II: Világos... Ha te benne vagy, akkor mi is benne vagyunk? S ha igen, akkor mit kell abban az inkóban csinálni? Kódory úr: Titokban ki kell kémlelni valamit, úgy, hogy senki meg ne tudja, hogy te vagy az a valaki, aki azt a valamit éppen kémleli. Nézelődsz csak bambán, vigyorogva, mintha csakugyan te lennél. Júdás I: Mi a francot kell kikémlelni, Atyám, vagyis hát Kódory uram... bátyám... uram- öcsém? Kódory úr: Azt, hogy most, amikor majd valami történni fog, amibe beleremeghet a világ- egyetem, akkor mi a nagy helyzet...
