Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Hizsnyai András: Tajtékos megnyitó - „...helyettem én" (próza)
Tajtékos megnyitó „...HELYETTEM ÉN” (Boris Vian Tajtékos napok című KÖNYVE STÍLUSÁBAN) I-A.ndré már túl volt a fürdésen. Amikor kijött a kádból, hatalmas bolyhos törülközőbe csavarta magát, amelyből csak a lába meg a mellkasa látszott ki. Levette az üvegpolcról a permetezőt, és illatos illóolajjal szórta be sötétbarna haját. Felforrósította jáspisszín elefántcsontból készült borotváját, és egy finom szinusz-görbét kanyarintva arcán, megborotválkozott. Megnézte magát egy közeli tó víztükrében, aztán visszarakott némi borostát az arcára, hogy művésziesebben nézzen ki, és arányosan elsimítgatta. Lecsúszott a tűzoltópóznán az ebédlőbe, magára kapta tengerfenék-kék bársony gépészköpenyét, és nekiállt reggelizni. André lábai nem akartak leülni, úgyhogy csak elkapott egy ribizlis vaddisznóban rántott kaviárszendvicset a grillből, és kikönyökölt a balkonra. Ragyogó napos idő volt, az akácfák vagy egy métert nőttek az este, és már felértek a harmadik emeletre. A könyvespolcok is továbbterjedtek az olvasóból a nappaliba, és a könyvek mögött most vidáman ciripeltek a hőscincérek. Még a szemközti orvosi egyetem bonctermében is valahogy vidámabban oszlottak a kinnfelejtett hullák. Nagy Nap volt aznap, majdnem a fél eget beterítette, és ezért rettentő gyorsan párolgott a víz - pillanatokon belül a borból borostyán, a vízből vízkő, a kávéból kávépor lett, a tavak kiszáradtak, az emberek bűzös sugarakban izzadtak. Úgyhogy az időjárásügyi miniszter azonnali hatállyal elrendelte az esőt. Helikopterek lepték el az eget, és hatalmas hidraulikus ezüstkanalakkal összegyűjtötték a repülők kondenz- csíkjait, majd összenyomták őket esőfelhőkké. Hirtelen minden megéledt, az izzadságot pedig bemosta a csatornákba ez a kis lenge tavaszi műzápor. II- A vörösessárga öltönyömet veszem fel a kék ingemmel meg a vörösessárga-piros nyakkendőmet és a tűzött antilopbőr cipőmet meg a piros-vörösessárga zoknimat.- Uram, már az utca túloldalán futnak a vaddisznók.- Azt mondja, David, hogy inkább csokornyakkendőt vegyek?- Nem, Uram - felelte David -, bár nagyszerű ötletnek tartom. Mindössze arra bátorkodtam utalást tenni, hogy nem egész egy óra múlva kezdődik a megnyitó.- Milyen igaz! És nekem még át kell néznem a beszédemet! 37 H I Z S N Y A I ANDRÁS