Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Hizsnyai András: Tajtékos megnyitó - „...helyettem én" (próza)

- Ha megengedi, Uram, én majd átnézem.- Nagyszerű, köszönöm!- Kérem, mondja el az összes magánhangzót.- A, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű - mondta gyakorlottan André.- Ez rendben van. És ha palócul kell beszélnie?- Semmi gond: À, á, e, é, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.- Remek! Egészen kiváló, uram! A beszédje hibátlan.- Köszönöm, David. Megiszik velem egy fröccsöt, mielőtt elindulnánk?- Megtisztel, Uram. Házmester zöld absinthe-ból és vörösborból megfelel?- Igen, de kérem, tegyen bele egy kanál benzint is, úgy hallottam, a svéd királyi családban így szokás.

David egy nagy kurblival beüzemelte a bár hangulatát és elkészítette a borszinthe-házmestert, magának pedig egy Krúdy-fröccsöt brit égetett téglából és egy deci virágmintás iráni kénsavból. André közben felöltözött, lábfejtől felfelé haladva, gondosan ügyelve arra, hogy betartsa a filozófiai sorrendet. A végén ragyogó kedvet öltött magára, hogy passzoljon a naphoz, és átment a bárba, ahol David már előkészítette a fröccsivó szaxofont, és felforrósította a tízkoronásokat. Nyelvükre tették az áldozati érméket, koccintottak és egy lélegzetre beszólózták a fröccsöt.- Na, David, és most indulás.- Milyen módon kíván az Úr eljutni az intézetbe?- Szép idő van, meg a lábaim sem akarnak valahogy leülni ma, menjünk gyalog!- Remek ötlet, Uram, azonnal felnyergelem a lábát.- Ja, és David!- Igen, Uram?- A ribizlis vaddisznóban rántott kaviárszendvicse magasztos volt!

III

Gabriel, már jelen időben is legendás kiállítássorozatának, a Csatornaszagnak az utolsó részére készülődött a világ. Az Urbanizmus és hányinger című kiállítás megnyitójáig már csak percek voltak hátra, és a tömeg izgalma a csillagokba kúszott. A tankok még úgy-ahogy állták a sarat, de a gyalogságot már megették a szenvedélyes műkedvelők - Gabriel fanatikus rajongói. A tábornokok tanácstalanok voltak. Akárhányszor robbantották fel vagy napalmozták le a tumultust, a halott tolongok helyét szinte azonnal újabbak foglalták el, és már nyomakodtak is a bejárat felé. Pedig minden előkészületet megtettek. A kiállításnak helyet adó kulturális intézetet lerombolták, és egy hatalmas csarnokot húztak fel a helyén, a csarnok előtti teret aknásították, lövészárkokat ástak, és folyamatosan bombázták az egész várost. De Gabriel művészete felkészültebb tömegeket vonzott, minthogy ilyen könnyen meg lehessen őket akadályozni a bejutásban. Egy rakat furfangosabbnál furfangosabb álcát eszeltek ki. Egy részük gyanútlan erdei állatoknak álcázta magát, hogy így kerülje meg a katonaságot. Ezeket lelőtték