Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - „A valóság mintha újra szót kérne” (beszélgetés Hajnóczy Péter Jelentések a süllyesztőből című kötetéről)

lennie a célkitűzésnek, hogy egy „nyelvi élethazugságot” leleplezzenek. Nem Hajnóczy fogalmazta meg ezt a poétikai programot, de az ő dolgaira is tökéletesen illik. Ebben a közegben a jognak pedig abban áll a szerepe, hogy sajátos nyelvi valóságot teremt. A jog, ahogy azt megtapasztalhatjuk nap mint nap, a semmiből világokat teremt, akármelyik pillanatban meg tudja változtatni az életünket. Hajnóczy ezt tökéletesen látta.

Ám vissza a kérdéshez. A karosszék kék virággal már korábban is kanonizált szöveg volt. A jelentés a legtömörebb foglalata mindennek, a lírai esszenciája az összes borzalomnak. Besorolható az ismert szkázok közé, és azt hiszem, A latin betűkkel, az Embólia kisasszonnyal, A vese-szörppel abszolút egyenértékű írás. A nagy jógi légzés több szöveghelyéről is azt gondolom, a Hajnóczy- próza legerősebb jegyeit mutatja. (Külön érdekessége, hogy a kézirata egy olyan dossziéban található, amire Hajnóczy azt írta: „Az elkülönítőhöz. Dokumentumregény = az elkent irodalmi változat.” Érdekes fordulat, ismét a színe és visszája. A valóság szociografikus rögzítése és a művészi, irodalmi ábrázolás lehetőségei közti feszültség és ennek egyfajta ironikus és önironikus szemlélete egyaránt benne foglaltatik.)

D. E: Térjünk ki Szépvölgyi Alizra is, aki, mondhatjuk úgy, hogy a könyv egyik hőse. Nem pusztán Az elkülönítő ben szerepel, hiszen Hajnóczy két beszélgetést is rögzített vele, melyek szintén szerepelnek az új kötetben. Szépvölgyi Aliz elmeszociális otthonba került, elvették a lakását. Amikor ki akart jönni az otthonból, szembesült vele, hogy gyakorlatilag nincs lakása, nincs hova mennie. Kiss-Vámosi József főorvos segített neki lakást szerezni újra Budapesten. A Kardosnak írott levelében írja Hajnóczy, hogy az

éveken át tartó küzdelmet egyetlenegy emberért folytatta, és ez az ember Szépvölgyi Aliz. Azt is kérdezhetném, hogy mennyire vehetjük komolyan egy író ilyen jellegű kijelentését. De jobban érdekel egy másik dolog. Szépvölgyi Aliz novellákat írt, belekezdett egy regénybe. Mit tudunk ezekről a novellákról, illetve erről a regényről?

N. T.: Ezeknek a kéziratoknak a története is érdekes. A jegyzetek összeállítása során nyomozni kellett, és a Kiss-Vámosi házaspár segítségével - akik maguk is Az elkülönítő főszereplői - eljutottam az intaházi rehabilitációs intézetig, ahol Szépvölgyi Aliz élte utolsó éveit. 2006-ban bekövetkezett halála után az iratok, minden kézirata, ami csak volt, felkerült az intézet padlására. A mostani főnővér pedig volt olyan végtelenül kedves, hogy fölment erre a padlásra, előkereste a papírokat, és egy gyógyszeres kartondobozban elküldte nekem. Az önéletrajzi regény kézirata nagyjából teljes. (Egy részlete 1983 szeptemberében a Vigíliában megjelent, ahol Szépvölgyi Aliz épp bevitelének a történetét meséli el, és valószínűnek tartom, hogy az a rész hiányzik csak, amit a folyóiratnak annak idején beküldött.) A szöveg rendezésre vár, és kiadói-szerkesztői döntést igényelne, hogy megjelenhet vagy nem jelenhet meg. Lehetnek ugyan hiányosságai a szövegformálásnak, ám a történetnek kifejezetten erős a sodrása. Egy elárvult, magányos nő története, aki belekeveredik ebbe az iszonyatos kálváriába. Esetleg, valamikor, valahol érdemes volna megfontolni a kiadást.

R. J. T.: Nemcsak dobozban maradt filmekkel voltunk tele, ugye, hanem dobozban maradt írásokkal is. Aliznak az arca, az az egy személy, az itt a pohár tej. Tehát ha kell, akkor azért az egy emberért, azért az egy történe