Irodalmi Szemle, 2014

2014/3 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Pethő Anita: „Tisztára, mint egy love storyban” (Veres István Dandaranda című kötetéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

szövegszerűséget, hisz egy a valóságban nem, csak nyelvi fordulatokban létező ételtípusról van szó. Másrészt érdekes, ahogy a főszereplő egész életében egy a nagyanyja által ígért ételt akar megkóstolni, azt keresi, kutatja (még akkor is, amikor állatkínzás vádjával előzetesben ül), és vágyik arra, hogy valaki végre tényleg elkészítse számára, azaz, mint minden ember, vágyik arra, hogy szeressék. A lét megragadhatatlan értelmetlenségének egyetlen fiktív ételben megragadható szimbóluma nem kevés becketti hatást hordoz magában, és végső soron valamiféle esendően emberit csempész a racionális és kíméletlen klisévadászatba is.

Veres István Dandaranda című regénye nem csupán a lektűrirodalom vagy a köny- nyed nyári filmvígjátékok jól ismert panelekből történő építkezésére, de minden

irodalmi alkotás, minden elmesélt történet megkonstruáltságára, műviségére is felhívja a figyelmet, s ezzel a szöveg jól érzékelhetően túlmutat önmagán. Ugyanakkor a könyv végül mégis áldozatául esik a paródiája tárgyának, hiszen a felfedezés egyszeri öröme után mégiscsak egy hitelességet nélkülöző butácska látszat-szerelmi történet marad, unalmas, érdektelen jelenetekkel, párbeszédekkel, semmitmondó végkifejlettel. Vagyis másodszori olvasásra inkább idegesítő, mint szórakoztató. Bár gyanítható, e tekintetben a kötet nem is kíván eltérni a fonákjáról mutatott történettípusoktól, szándékoltan nem tervez hosszútávra, csak egyszeri, de hatásos szórakoztatásra.

(Veres István: Dandaranda. Szerelem, biztonság, kutyák. Kalligram, Pozsony, 2013, 168 oldal, 2500 Ft/8,30 €)

92