Irodalmi Szemle, 2014
2014/3 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Pethő Anita: „Tisztára, mint egy love storyban” (Veres István Dandaranda című kötetéről)
Pethö Anita ÍZLÉSEK ES POFONOK „Tisztára, MINT EGY LOVE STORYBAN" Veres István dandaranda című kötetéről Hogy Veres István Dandaranda című regénye stílusparódiaként is értelmezhető, arról már a borító alapján sejtése lehet az olvasónak. Nem elsősorban a hűvös reggelen hiányos öltözetben kiskutyát simogató, közben a kamerába hunyorgó lány portréja, hanem a jól láthatóan feltüntetett alcím miatt: Szerelem, biztonság, kutyák. Mintha egy női magazin marketingesei biztosra akartak volna menni, hogy a legkeresettebb kifejezésekből rakják össze a lap szlogenjét. Amit a külcsín alapján gyanítani lehet, azt a belbecs sem cáfolja, ahogyan már a fülszöveg is figyelmeztet, Veres István regényében a szöveg felülkerekedik a történeten. A biztonsági őrként dolgozó Aladár (a regényben rendszerint csak Ali) és kínai kedvese, Szun (neve jelentése Passiógyümölcs) szerelme történetének olvasása során ugyanis lépten-nyomon olyan szövegelemekbe botlunk, amelyek mintha máshonnan lennének ismerősek, de mégsem egészen úgy, ahogy ebben a történetben megjelennek. Veres a chick-lit, vagyis a „nőcis”, „csajos” könyvek és a romantikus komédiák kliséivel játszadozik, méghozzá olyan módon, hogy az elemek nem tökéletes egymáshoz illesztése jól látható legyen. Ha azonban valaki még így is bizonytalankodna, hogyan is „kell” érteni ezt a könyvet, parodisztikus jellegéről végleg bizonyosságot nyerhet a felhasznált (újrahasznosított?) műfajokra történő explicit utalások révén. Igazi duplafenekű poén, hogy az alcímben szereplő kifejezések tulajdonképpen mégiscsak a könyv három legfontosabb témájára utalnak, csakhogy - mint sejthető - nem úgy, ahogy ama képzeletbeli női magazin esetében. A biztonság Ali munkáját jelképezi, hiszen egy harminc körüli, évek óta társ nélkül élő, a párkeresésre magát most rászánó fiatal történetében okvetlenül szó kell, hogy essen a munkáról és munkahelyről is. Többek között arról, hogy menynyire rosszul érzi ott magát, és hogy váltani kellene. Fontos elem, hogy - bár alakulhatott volna másként is (Ali orvostanhallgató volt két évig) - a saját történetét elbeszélő központi karakter a ranglétra alján tengődjön, s hogy drukkolni is lehessen neki, lépjen tovább, valósítsa meg önmagát. A szerző természetesen ez esetben is láttatni engedi, hogy hogyan is illesztődnek egymáshoz ezek a szövegelemek, egyáltalán, hogy kiérződjön, bizonyos motívumok azért kerülnek bele a történetbe, mert ez így szokás. A kutyák esetében is nagy csalódás érheti azt, aki valamiféle cukiságra asszociál: Ali és Szun a regény harmadik részében éttermet nyit, ahol kutyahúsból készült ételeket szolgálnak fel, megtalálva annak a módját, hogy a fiú hogyan is élheti ki a kis házi kedvencekkel szembeni mérhetetlen ellenszenvét. A harmadik fő téma esetében se legyen senkinek illúziója, Ali és Szun kapcsolata ugyanolyan szándékoltan összefércelt mo90
