Irodalmi Szemle, 2014

2014/3 - Darida Veronika: Bakkhánsnők: a mánia és a melankólia színpadán (tanulmány)

megmenekülésével érjen véget a darab), egy beugró néző vette át a túszul ejtett színész szerepét. Ez a példa is mutatja, hogy a Performance Group előadása ahhoz a kultikus, ősi színházeszményhez próbált visszatalálni, melyben a nézők és a játszók valamennyien, egy közös térben és időben, kölcsönösen megtapasztalt, rituális esemény résztvevőiként fogták fel saját, minden esetben valóságosan is megélt szerepüket.

A Bakkhánsnők egy másik, emblematikus színpadra állítása - amely már az eredeti drámai szöveghez nyúlt vissza - Klaus Michael Grüber 1974-es előadása, melyet a berlini Schaubühne legkiválóbb színészeivel mutatott be (Bruno Ganz, Edith Clever, Michael König), a Kunsthalle hangárszerű terében. A színpadkép két képzőművész: Eduardo Arroyo és Gilles Aillaud közös munkája volt, a kollektív alkotás nagyszerű példája, ahol két, egyébként gyökeresen eltérő művészi vízió egyetlen célt szolgált: a rendezői elképzelés - Grüber akkor kezdő76