Irodalmi Szemle, 2014

2014/3 - Darida Veronika: Bakkhánsnők: a mánia és a melankólia színpadán (tanulmány)

MUMM«

Darida Veronika

BAfCKHÁNSNŐK.:

A MÁNIA ÉS A MELANKÓLIA SZÍNPADÁN

1 Pigeud, Jackie: Folie et cures de la folie chez les medicines de l’antiquité gréco-romaine. Paris, 1987, Les Belles Lettres.

MÁNIÁK

A Bakkhánsnők, Euripidész utolsó, legismertebb és legtalányosabb darabja, az őrület színpadra állítása. A cselekmény alapmotívuma a mániás megszállottság, Dio- nüszosz híveinek eksztatikus tébolya, de a mű egészében, a tragikus végkifejlet felől nézve, legalább ennyire fontos szerepet játszik a melankólia.

A melankólia és a mánia éles elkülönítése és szigorú szembeállítása a későbbi korok találmánya, az antikvitásban ezek a kifejezések, valamint a mögöttük megbúvó jelentések még sokkal inkább egybefonódtak. A hip- pokratészi írásokban a „mánia” az őrület legáltalánosabb megnevezése,1 mely egyaránt jelölhet szomorúsággal és félelemmel együtt járó melankóliát, epilepsziát vagy dühöngő őrjöngést. Az ókori orvostudomány szerint többnyire valamilyen testi eredetű rendellenesség (például a fekete epe vagy más testnedvek rossz eloszlása) okozza a szellemi zavart. A mánia tünetei így nagyon sokrétűek lehetnek: ide sorolhatók az eksztatikus megnyilvánulások (néma gesztusokkal vagy hangos kiáltások kíséretében), a zihálás, a zaklatottság, a felgyorsuló szívverés, az erőteljes, fújtató vagy fuldokló légzés és kiváltképp a vad szemforgatás (mely a tragikus őrület, a megtébolyodás egyik jellegzetes szimptómája).

A mánia a test és a lélek harmóniájának felbomlását jelzi, azt a kibillenést, amikor a természetes életritmus - az érzékelés, az észlelés, a gondolkodás ritmusa - hirtelen megtörik: túlságosan felgyorsul vagy végtelenül lelassul. Az ideális egyensúly, az „arany közép” elvesztését, a mérték felszámolódását jelzi minden mánia, mely még a legredukáltabb formájában (a katatón letargiában) is a mértéktelenség, az aránytalanság, a diszharmónia következménye.

72