Irodalmi Szemle, 2014

2014/3 - Száz Pál: Faust-mutáció (tanulmány)

nította), mindhárman a háború előtti cseh avantgárdból táplálkoztak. Az imagináció az a kulcsfogalom, mely a cseh avantgárd első hullámát (konkrétabban a Devétsil csoportosulást) és az említett alkotókat leginkább egymáshoz köti. Svankmajer szintén sok szállal kötődik a cseh avantgárd esztétikájához (lásd például Jindíich Styrsky kollázstechnikáját és freudizmussal átitatott szemléletmódját).

Emil Radok és Jan Sván к máj er Faustja között olyan nagy a hasonlóság, hogy az előbbi esetében felmerül az utóbbi pretextusként való használata. Radok műfajilag tiszta bábfilmet csinál, Svankmajer pedig játékfilmbe oltott bábfilmet készít, amely egyben a Faust-történet adaptációja. Radok bábszínpadának hirtelen legördülő kulisszái által a tér folyamatos változásban van - a reális tér a bábszínpad statikus tere, amely állandóan más és más kulisszák képviselte fiktív terekkel töltődik fel. Ám a tér illuzórikusságával Svankmajernél az élő ember néz szembe. Míg Radoknál a báb maga is része ennek az illuzórikus térnek, addig a gyökerét vesztett, a fiktív tér labirintusaiban bolyongó svankmajeri hős azt próbálja elhitetni velünk, maga is éppolyan valódi, mint a kulisszák mögötti, csupasz színpad tere. Ugyanaz az illúzióval és valóssággal űzött játék jelenik meg az élő test vs. báb viszonyában, mint a valós, illetve fiktív tér váltakozásával.

A jelenetek technikai megoldásai éppúgy hasonlóak a két feldolgozás esetében, mint a bábok. Ez leginkább Faust portugál királynál tett látogatásának epizódjában szembetűnő. Mindkét alkotó a cseh bábjáték hagyományából merít, amely, mint a vásári színjátszás egyik zsánere, a késő középkorból eredeztethető, és amely a századelőn (hála

olyan bábosoknak, mint Josef Skupa) Prága városi kultúrájának része lett, majd később a csehszlovák báb- és animációs filmeket megalapozta. Fontos megjegyezni, hogy a Jirí Trnka, Miroslav §tépánek, Eduard Hofman és Jan Sva n к máj er által képviselt cseh animációs filmalkotás a hatvanas és részben a hetvenes években a szocialista diktatúra előli azilumként működött (több alkotó nem készíthetett filmet, nem publikálhatott vagy állíthatta ki műveit), és a megélhetésen túl a nagy testvér szeme elől való elrejtőzés lehetőségével is kecsegtetett. (Egyébként a Lekce Faustban szintén előbukkannak olyan politikai utalások, mint a röplaposztogatás a film elején, vagy a szocialista kultúrpolitika karikatúrájaként olvasható kaszáló-jelenet, ahol a traktorista által meglesett balerinák gulyást eszegetnek a kis kondérból.)

Emil Radok filmjében tehát a hagyományos cseh vásári bábjátszáshoz tér vissza. Három bábjátékos család (Karfiol, Mainzer, Novák) bábjait használja, míg a Lekce Faust bábjai ezekre megszólalásig hasonlítanak. Radok Faust-adaptációjának szövege szintén a vásári bábjáték szövegeiből merít. Ennek a szöveghagyománynak egyik legfontosabb szálát a Faust-adaptációk alkotják.

A Faust-történet mélyen gyökerezik a cseh kultúrában. Az 1587-ben kiadott Faustbuchot Martin Carchesius fordí- totta-dolgozta át 1611-ben, és a könyv a rudolfiánus Prágában gyorsan népszerűvé vált. Az egyik legfontosabb bábszínházi Faust-aptációból, а XIX. század eleji híres bábos, Matëj Kopeckÿ Doktor Faustjából Radok és Svankmajer is merít. Kopeckÿ egyben Kasparek - a vásári komédia bohóctípusainak cseh kollégája - megalkotójának számít. A figurát Svankmajer is felhasználja filmjében.