Irodalmi Szemle, 2014
2014/3 - Száz Pál: Faust-mutáció (tanulmány)
Mefisztón ékelődik Petr Cepek is, akinél a forgatás elején rákot diagnosztizáltak, majd kemoterápián vesz részt, s a dialógusok forgatása alatt már fájdalmakkal küzd - lassan biztos lesz benne, Faust és Mefisztó kettős szerepe az utolsó alakítása ugyanúgy, mint az általa a filmben megformált szereplőnek. 2. Faust és a film születése Az újkori Nyugat egyik legnagyobb mítosza a színpad, az irodalom és a zene után a hetedik művészetben már a kezdeteknél termő táptalajra lelt, később a német expresszionista némafilméra sikerre vitte a Fa- ust-tematikát, mely így a horrorfilmek születésénél asszisztált (Der Student von Prag - 1913, remake: 1926, vagy Murnau 1926-os Faustja). Maga Georges Meliès többször feldolgozta a mítosz egyes epizódjait. Svankmajer Lekce Faustjának szempontjából két fennmaradt darabot, az 1903-as Faust aux enfers-t és az 1904-es Damnation du docteur Faustot fontos megemlíteni - Svankmajer ugyanis sokszor emlegeti Meliés-t mint inspirációforrást. Meliès képi világa még a laterna magica korában gyökerezik. (Mint nemsokára láthatjuk, bizonyára nem véletlen, hogy Svankmajer épp az említett, hasonló nevű és esztétikájú prágai alternatív színházban működött évekig.) A mozgókép újdonsága és a kezdetleges effektusok használata lehetővé tette a csoda képi megjelenítését, így képes volt elámítani, elkápráztatni, csodálatba ejteni a nézőt - a nézés maga rítussá, valamiféle transzállapottá vált. Éppen ezek a „kezdetleges”, ám örökzöld effektusok, trükkök azok, amelyeket Svankmajer máig szívesen alkalmaz, és amelyek egyben az animáció kezdeteit jelentik. Meliès persze a színpadi gépezetből is sokat merít, hiszen itt készen találta a perspektíva és a térbeli illúziókeltés eszközeit. Éppen e felsorolt dolgok azok, amelyek a két Faust-adaptátor munkáját egymás mellé állíthatóvá teszik. Meliès Faustja úgy bolyong a pokol bugyraiban, mint Svankmajeré az ódon házban, mindkettejüket az elillanó-megjelenő (stop motiont használnak) Mefisztó kísér(t), és mindkettejük elé a legváratlanabb pillanatban gördülnek le a festett kulisszák. Svankmajer a Faust-történetet színházi kontextusba helyezi: ez a film tehát olyan mű, amely egy másik művet használ fel saját elemeként. (A másik mű egyben másik médiumot is jelent, a színházét.) A nézés ritualitása éppen a színházi jelenlétre való rámutatásban valósul meg. A színdarab ráadásul bábdarab - s így a realitás és illúzió, valóság és fikció (színpad) közti átjárás a test és tárgy viszonyával kiegészülve még bonyolultabbá válik. 3. Emil Radok és A CSEH VÁSÁRI BÁBJÁTÉK FAUSTJA Svankmajer Faust-feldolgozása nemcsak a film műfajának történeti kezdeteihez vezet vissza bennünket, de az ő saját filmes kezdeteihez is. Az első film ugyanis, amelyet Svankmajer alkotóként (bábosként) jegyez, az Emil Radok által rendezett 1958-as Johannes Doktor Faust. Emil bátyjával, Alfred Radokkal és látványtervező alkotótársukkal, Josef Svobodával együtt ugyanebben az évben alapították meg az imént említett Laterna Magika színházat. A színház és a három alkotó nagy hatással voltak Svankmajerre (Svoboda az Iparművészeti Főiskolán is ta-
