Irodalmi Szemle, 2014

2014/3 - TALÁLKOZÁSOK HRABALLAL - Kiss Gy. Csaba: Hrabal Budapesten. Pillanatfölvételek emlékezetből (visszaemlékezés)

Kiss Gy. Csaba

TALÁLKOZÁSOK HRABALLAL

HRA BAL BUDAPESTEN

PILLANATFÖLVÉTELEK EMLÉKEZETBŐL

Majd a szorgalmas filológusok kiderítik, mikor és hányszor járt a magyar fővárosban. Csupán azokat az alkalmakat szeretném fölidézni, amikor találkozhattam vele. Ismerni persze - nevét és írásait - ismertem jóval azelőtt. Igaz, nem volt kellemes meglepetés, amikor a szolnoki laktanyában (1969 tavaszán) egyik tisztjelölt társam róla kérdezett, hiszen ott lépten-nyomon megföl- lebbezhetetlen szakértelemmel magyaráztam a „csehszlovák” ’68 minémüségét, így próbáltam gyorsan csavarni a szón, amikor egyenesen megkérdezte, olvastam-e a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kötetét. Akkor még csak a Szigorúan ellenőrzött vonatokát ismertem, főként pedig a filmet, az szorosan hozzátartozott a prágai tavasz budapesti fogadtatásához. 1967 ősze óta rendületlenül figyeltem Csehszlovákiára (a strahovi kollégium diákjainak tiltakozása, az írószövetség tanácskozása - a Szabad Európa Rádió hírei alapján). Fölfedeztem a szlovákiai magyar sajtót, benne az Irodalmi Szemlét, 1968 áprilisában pedig utolsó éves egyetemistaként tanúja lehettem Pozsony reményeket keltő pezsgésének. A nyelvi korlátot sem éreztem átléphetetlennek, hiszen annak idején három hónapig kóstolgattam alapfokon a cseh nyelvet (Lojka Kati néni, gimnáziumunk könyvtáros tanára barátkoztatok vele, akinek 1945 után a pozsonyi magyarok többségének a sorsában kellett osztoznia), hátha több esélyem lesz egyetemre kerülni. Mivel 1963-ban nem indult Budapesten cseh szak, akkor még

ideiglenesen kicsúsztam a rám váró rendelés hatálya alól, csak 1964-ben Krakkóban telt be rajtam a sors, amikor megfogott a lengyel világ. így azután a lengyel nyelv segítségével egész jól el lehetett boldogulni az áprilisi napokban az utcán, a szlovák újságokat lapozva a kávéházakban.

De ennek a tavasznak a friss szellője még nem hozta elém Hrabal mestert. A cseh és szlovák drámák magyarul megjelent kötetéből is elsősorban Kunderát, Havelt, Peter Karvast jegyeztem meg. A könyvhéten fedezte föl egyik barátom Kundera Nevetséges szereltnek című kötetét. Júniusban pedig az Új Ifjúságban olvashattuk Ludvík Vaculík nagy hatású írását, a Kétezer szót. Szóval hozzám Hrabal csak később érkezett. A hetvenes években. Magyar és cseh nyelvű kötetetekkel. A Sörgyári capriccióval, a kisregénnyel és a filmmel. 1975 után a Nagyvilág szerkesztőségében dolgoztam, még föl is kereshettem ama borult egű csehszlovákiai években a partner szerkesztőségeket, Prágában a Svétová literaturát, Pozsonyban a Revue svetovej literatúryt, hogy a csereúton tájékozódhassam az irodalmi újdonságokról.

A „normalizációs” cseh fővárosban tudták, hogy nálunk mennyire népszerű Hrabal, de a hivatalos ajánlásokban szót sem ejtettek műveiről. Tiltani nem tiltották, csak elmondták, hogy művészete és személye nem igazán reprezentálja a szocialista Csehszlovákiát. A Nagyvilágnál a Hóvirágiinnep- ből választottam részleteket közlésre.

8