Irodalmi Szemle, 2014

2014/3 - TALÁLKOZÁSOK HRABALLAL - Vörös István: A zseni elszabadulása (esszévers)

TALÁLKOZÁSOK LI RABALLAL

ágyba, kiugratta unalmából, és hagyta, hogy megértse, amit ő ír, megértse magát.

Hrabal a bűnös mindenért, ami a világban végül is nem esett meg, mert mégse tudta a világot ennél jobban megváltoztatni, mert mégse alapított vallást, mert mégse árulta el igazán magát, de még azt a kurva irodalmat se, mely mindenkivel összefekszik, és ha tehetségtelennel, az se neki fáj, hanem aki hallja, látja, olvassa hírét, annak, aki elfeledi azt is, hogy van irodalom. Annak fáj a legjobban, aki nem olvas, annak fáj a legjobban, aki nem látja, amit látni Hrabal óta könnyű, az élet visszeres kezén a szépség átütött szegét.

És szól, de mester, mester, hisz ez is csalás, nem vér szökik a sebből, hanem eső csöpög bele.