Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Richard Dawkins újrafelfedezése (beszélgetés Richard Dawkinsszal, Kelemen László fordítása)
Dawkinsról közismert, hogy hajlamos vitatható kitörésekre, ám arról már kevesen tudnak, hogy a harcos ateistának, napjaink egyik leghíresebb tudósának mi a kedvenc beszédtémája. J. P. O’Malley azért kereste fel oxfordi otthonában a neves evolúcióbiológust, hogy ezt kiderítse. Dawkins mostanában megosztó személyiségnek számít. A brit természettudós vallásellenes kirohanásai heves vitákat váltanak ki, sértőek, félreértésekhez vezetnek vagy egyenesen arrogánsak - olyannyira, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni kiváló tudományos műveiről. Kétségtelen, hogy 2006-ban megjelent Isteni téveszme című könyve körmönfont támadás a teológia világa ellen, ám akkor sem a vallás Dawkins szakterülete. Antiklerikális retorikája miatt Richard Dawkins sokak szemében önfejű, negatív figura, azonban ha a biológia kerül szóba, teljesen másként viselkedik. Az igazát dü- hödten védelmező harcos megenyhül; kedves és szívélyes beszélgetőpartnerré válik. Nagy kár, hogy tudománnyal kapcsolatos nézetei egyre szűkebb teret kapnak a nyilvánosságban. Dawkins tizenkettedik könyve, az Appetite for Wonder (Csodavárás)' a tudós önéletrajza. Az olvasó megismerheti belőle, hogy milyen volt a gyermekkora a második világháború idején, Afrika Szaharától délre fekvő részén, ahol apja a Brit Gyarmati 1 Magyarul 2014 első félévében jelenik meg a Libri Kiadó gondozásában. - A ford. KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ Richard Dawkins ÚIRAFELFEDEZÉSE Szolgálat alkalmazottja volt. Megtudhatjuk, milyen kivételes neveltetésben részesült a dél-angliai Oxfordshire-ban, ahová családja még kisgyermekkorában költözött át. Dawkins részletesen leírja első könyve, Az önző gén születésének körülményeit. A mü 1976-os kirobbanó sikerének köszönhető, hogy a tudóst azóta is a darwini eszmék modern kori prófétájának tartják. Azért kerestem fel Richard Dawkinst oxfordi házában, hogy megpróbáljam kideríteni, miért számít még mindig korunk egyik leginvenciózusabb tudósának. □ J. P. O’Malley: - A könyvében leír egy kísérletet, amelyet még a pályája elején végzett el. Csirkéktől megvonta a természetes napfényt, mert így akarta kideríteni, hogy a világra vonatkozó ismereteik velük születettek-e vagy tanulással sajátították-e el őket2. Elárul-e ez a kutatás valamit arról, hogy milyen jellegű fejlettebb tudásanyaggal jövünk a világra mi, emberek?- R. Dawkins: - Nem, nem árul el, mert a kísérletet nem emberekkel végeztük, ám valami hasonlóval embereken is meg lehetne próbálkozni. Ez azonban etikátlan eljárás 2 A kísérlet valójában nem a napfénymegvonásról szólt, hanem arról, hogy Dawkins nem természetes napfénnyel, felülről világította meg a csirkék környezetét, hanem alulról jövő mesterséges világítást alkalmazott. Előfeltételezése szerint a csirkék a felülről megvilágított objektumokat érzékelik szilárdnak, ezért nem az alulról megvilágított, valódi magvakat próbálják majd meg felcsipegetni, hanem az eléjük tett fényképeken látható felülről megvilágítottakat. A kísérlet igazolta Dawkins feltevését. - A ford. 3
