Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - Hizsnyai András: A 22-es határátkelő 2. - „...helyettem én” (próza)
- Hát akkor maga köteles a szovjet megszállóhadsereg parancsnokságától papírt kérni! Aki papír nélkül akar átmenni, az mocskos kommunista.- De nekem van papírom, és nem vagyok kommunista!- Hiszen pont ezért kommunista!- Úgy érti, valami csapda rejlik itt? - borult el az öregember arca.- De még milyen csapda - felelte Irving őrmester -, a 22-es csapdája. Bárki, akinek kiadnak a szovjetek papírt, az kommunista. Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy akiben megbiznak annyira a szovjetek, hogy papírt adjanak neki, az kommunista. Ha az öregnek nincs papirja, nem mehet át a határon, amíg nem kér a szovjet parancsnokságról papírt. Ha nem adnak neki papírt, lehet megbízható, és átmehet a határon, ha van papírja. Ha kiadnak neki papírt, akkor viszont kommunista, és nem mehet át a határon. Ha nem kommunista, kérhet papírt és átmehet a határon. Ha viszont adnak neki papírt, akkor kommunista, és nem mehet át a határon. Az öreget mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett.- Ez ám a csapda, ez a 22-es - jegyezte meg.- A legtökéletesebb, ami valaha is létezett - hagyta helyben Irving őrmester -, és most menjen vissza, és kérjen papírt! Azzal rányomta az útlevélre az elutasító pecsétet, és büszkén, nagy betűkkel, hogy mindenki láthassa, ki leplezte le a kommunizmus vérmes ügynökét, aláírta magát: Washington Irving őrmester. Л 77
