Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
(A villámlások még erősebbek, a mennydörgés hangosabb. Megjelenik a színen a vörös démon és a kék démon) Kar: így volt, így volt, eljöttek hát. S vélük jött a veszedelem. (A két démon nem veszi észre Balcsantárt, a szentély kertjében kimerültén megpihennek. A vörös démon egy fémdobozkát tart, a kék démon egy sápadt holttestet cipel) Vörös démon: Sűrű erdő mély ölében, én vagyok a rettegés! Hatalmas erőmhöz mérve száz hadsereg is kevés! Kék démon: (Nem tudván, hogy a vörös démon is jelen van) Hogyha végre balszerencse lészen úrrá mindenen, Ráborulna a világra, s új korszak kezdődne el, Nem lenne már fejedelem, nem lenne már más király, Oly hatalmas lesz az erőm, s vetélytársra nem talál! (A vörös démon észreveszi, hogy a kék démon is ott van, meglepődik. Nyávogó, gunyoros nevetéssel, alattomosan a kék démon felé indul. Különböző különös, hátborzongató hangokat hallani) Vörös démon: Micsoda egy teremtés, mily ronda egy fajzat! Kék démon: És te mégis ki vagy, mondjad? Vörös-képű marha?!1 (Nagy hanggal nevet) Vörös démon: Mi...?! Mocskos tolvaj, hitvány ördög! Mit tartasz a karodban? Ellopnád a holttestet, mit magamnak tartogattam? Elment tán a józan eszed, miket hordasz te össze? Rettenet! Hát őrület! Piszok nagy tolvaj vagy te! Micsoda nagy hazugság! Micsoda nagy hazugság! (A kék démon nagy robajjal a vörös démonra támad, mikor meglátja, mit cipel a vörös démon hóna alatt. Mindketten meglepetten) Vörös démon: Naa?! Naa?! Kék démon: Most látom csak, mit cipelsz te, ott, az a kis dobozka! Magam rejtettem el múltkor, fel, egészen a Holdra! Én kis bűvös szelencécském! Most azonnal add vissza! Vörös démon: Mi van?! Mi van?! (A kék démon rácsimpaszkodik a vörös démonra, s dulakodni kezdenek. Földmorajlás hallatszó- dik, majd hirtelen hatalmas mennydörgés) (Ekkor Balcsantár elgyötörtén, félelméről mintegy megfeledkezve álomba zuhan) Vörös démon: Léptek dörejét hallani, honnan jön e szörnyű lárma? Villámot szórnak a felhők, s nincs, ami megállítsa. Eltakarták már a holdat, sárga fénye már a múlt, Minden teremtény megriadt, s odújában meglapult. Minden madár piciny testét még aprócskábbra húzza Fészkében, hogy szárnyaival fiókáit megóvja, Piciny szemükkel rácsodálkoznak a borzalomra. Kék démon: Vörös démon: Kék démon: 1 A démonok sorainál az eredeti műben is helyenként megtörik a szöveg ritmikája. Ez a démonok allegorikus jellegéből adódhat, szerepük az ügyetlenség, az erkölcsi rossz megjelenítése lehet. Ebből fakadóan beszédstílusuk - mind ritmikában, mind szóhasználatban - igénytelenebb. - A ford.
