Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
Vérvörös lótuszvirágok, hatalmasak, mint egy tó, Bukkannak elő az éjjel ezüstös leple alól. Minden percben fent az égen újabb csillag születik, Felizzik a sötétségben - s lehullik egy másik. De lám, a fal egy szegletében - mintha lenne valaki! (A kar éneke alatt a függöny teljesen elhúzódik, a háttér közben eleven. A kar éneke után feltűnik Balcsantár, előlép, az ezüstösen ragyogó hold megvilágítja. Eközben békák és szöcskék énekelnek, kis idő múlva halk zene hallatszódik) (Hirtelen sötét felhők jelennek meg, eltakarják a Holdat, majd egyre erősödő mennydörgés. Balcsantár rémült, rejtőzni próbál) Balcsantár: Mennydörgéshez hasonló, vérfagyasztó hangok kelnek. Kar: Nyomukban a föld megindul, s utak kettérepednek. Karnyújtásnyira az égen - látni, még a Hold is fél, S véle fél lám minden csillag - sötét gyászlepel az éj. Baljós szelek járnak-kelnek, süvítést hallani, Jajveszékelnek, s tovább suhannak koromszárnyai. Felkorbácsolják a hangok szelíd tavacska vizét, Sötét örvény keletkezik, s egyre bugyog fölfelé. Balcsantár! Balcsantár! Balcsantár: Óvakodj a baljós hangtól! Vérfagyasztó hangok kelnek, mennydörgéshez hasonló (Ebben a pillanatban berohan jobb felől a Vízitündér, aki mélyen, a hegyek között lakik, rémülten, füleit befogva, botladozva menekül a mennydörgés elől) Vízitündér: Valaha a hegyek mélyén, dombok-völgyek lágy ölén, Ezüstszínben játszadozó, piciny tavam víztükrén, Hamvas levelekkel tömött ágacskákkal öleken, Békességben kéltem én, s hajthattam álomra fejem. Réges-régen így élhettem, tengerkék otthonomban, Másra sem volt gondom-bajom, vígan voltam magamban. Hajh’, de nézd meg, mit tett velem majd’ kerek egy esztendő, Szénfekete könnyem hullik keserűen szívemből. Anyóka: Óh, jaj! Már megint a szörnyű hangok! Sötétlik az éjjeli ég, újra koromfekete! S koromnál is feketébb most, feketének veleje! Ma éjjelen mindenfelől irtóztató lárma kél! (Újabb zajok. A vízitündér és az anyóka elmenekül) Kar: Balcsantár: Balcsantár! Balcsantár! Elért hát a dörgedelem, hiszen máris robajlik! Szellemek! Óh, Istenek. Mentsetek meg, szörnyű itt!
