Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
lAI’ÁN SZEMLE шшШШШШЯ M I S 1 M A J U К I О A HOLTTEST ÉS A KINCS Verses dráma egy felvonásban, ősi indiai legenda alapján SZEMÉLYEK: Balcsantár, kereskedő VÖRÖS DÉMON Kék démon Fekete démon Vízitündér Anyóka, a hegy szelleme öregasszony képében Buddha Éneklő leány Kar Hegyi lidércek Egyéb szereplők (A nyitott színpad előterében a kar énekel. A szín az ősi indiai hegyeket idézi. Este) Kar: Hegyek ösvényein fut a gerleszínű holdvilág. Szürke varangy kiabálja túl a baglyok zord zaját. Lopott neszek néma éjen: vajon démon énekel? Fák fedik a holdvilágot, rezge csillagfény dereng. Balcsantár!... Balcsantár! (Balcsantár, egy kis indiai faluból származó, ifjú vándorkereskedő, aki útja során eltévedt áfákkal sűrűn nőtt hegyi utakon. Megfáradtán, elgyötörtén lép a színpadra bal felől. Gyanakodva körbetekint) Balcsantár: Árva vagyok, utazásom véghetetlen útvesztő. Remegek már, s magányomban csak a könnyem tör elő. Holdfény ragyogja be a tájat, mire felocsúdok, ...hát ez meg!? (A függönyök szélesebbre húzódnak, s előtűnik egy buddhista hegyi szentély, kietlen kerttel, körülötte fák. A színpad üres) ...hát ez meg?! Romokban egy szentélyt rejteget a kies rengeteg? Kar: Balcsantár!... Balcsantár! (Balcsantár a szentélyhez siet) Kar: Falai már elenyésztek, hiába is keresném, Kapuját is egyre roncsolja, korhasztja évről év. 38
