Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
5. JELENET (Rjóko, Keiicsi, Sundzsi) (Rjóko jobbról jön vissza. A csókban összeforrt két férfi ezt nem veszi észre. Rjóko bekapcsolja a rádiót. Nyugodt, gyönyörű zene csendül fel. A két férfi arca lassan különválik, nincs bennük egy csepp ijedtség sem, kifejezéstelenül nézik Rjókót) Rjóko: Értem. Rám már nincs szükség. Jó volna, ha nem is lennék, igaz? Még ma hazamegyek, és többet nem is jövök vissza. Kei, isten veled, Sun! (Elindul balra) Keiicsi: (Feláll, megragadja Rjóko karját, húzza vissza) Nem mehetsz el, Rjóko! Itt kell maradnod! Sundzsi: (O is feláll, megragadja Rjóko másik karját) Minek mennél el, Rjóko?! Rjóko: Miért nem hagytok elmenni? Keiicsi: De hát ülj le! (leülteti kettejük közé) Nyugodtan hallgasd meg, amit mondunk. Sundzsi: Végre megalkottuk a kört! Akkor most miért akarsz elmenni? A nagy óvatossággal alkotott kört egyszerre zúznád szét! Rjóko: Sokat beszéltetek! Keiicsi: Dehogyis, Rjóko! Amikor csókolóztunk, Sun, te is így érezted? Sundzsi: Igen, én is. Keiicsi: Amikor az előbb csókolóztunk, azt éreztem, hogy még egy valaki hiányzik. Rjóko: És ez én volnék? Köszönöm! De ettől kezdve, mindig arra kell majd gondolnom, ha veled csókolózom, Kei, vagy éppen veled, Sun, hogy egy valaki még hiányzik? Sundzsi: Hát bizony, nem lehet mit tenni. Ha már szinte egyformán szeretsz minket, engem és Keit. Rjóko: És még Sun, te Keit és engemet is... Keiicsi: Én meg téged és Sunt. Rjóko: (felháborodva) Én még életemben nem hallottam ennyi hülyeséget összefecsegni! Sundzsi: Nahát! Végre megértettem. Olyanok vagyunk, mint a három alapszín. Minden lehetséges más szín alapja; ha valamelyikünk hiányzik, akkor kevesebb szín van az egész világon. A három alapszín: a piros, a sárga, a kék... egészen biztos, hogy én a sárga vagyok. Keiicsi: Én meg a kék. Rjóko: Én a piros? Sundzsi: Igen, így van. (Kei és Sun összekapaszkodnak, mindketten karjukat nyújtják Rjókónak, így kört alkotnak, elfoglalják a színpad elülső részét, a nézőtér sorai felé néznek) Nézd csak, a tenger kékje, ez itt Kei. A hegyfokon túl, a messziségben egy villa piros teteje, az ott Rjóko. És amott... egy játszadozó kisgyermek sárga szalmakalapja, az a sárga pedig én vagyok. Keiicsi: A nyugat felé tartó nap sugaraiban fürdő hegyfok vonala olyan lágynak és kicsinek látszik. Sundzsi: Az a vonal is mi vagyunk. Rjóko: Egy hajó szeli át a nyílt tengert. A füstje fekete... Sundzsi: Azt a feketét is mi alkottuk. Keiicsi: A lilát is ott a tengerben a kis szigeten... 36
