Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
JAPAN SZfcMLE Keiicsi: (kicsit megrángatja Rjóko haját) Jól van, Rjóko, jól van, na! Egyikőtök sem hazudik, J | te se, és Sun se. Nem látok egyikőtök szívébe se, mindkettőtök szépsége azonban remekül látszik. így aztán csak azt mondhatom, hogy mindkettőtök két különböző világ szavaival beszél. Mindkettőtök világa veszélyes, de szemet kápráztató, és még azt sem tudom, ó jaj, vajon melyikbe ugorjak bele? Az egyik kényelmes, viszont tele van veszéllyel. A másik világ, bár veszélyben rejlő veszélyt jelent, mégis különös kényelem rejtőzködik benne. Sun, a te világod sokkal veszélyesebb. De a kísértés is nagy! Egy fantasztikusan tágas világ... Rjóko: Nahát, én utálom az ilyen széles világot. Engem megrémít ez a nagy tágasság. Sundzsi: Ha madár lennél, szép szárnyad volna, szép hangon fütyörésznél, mint egy igazi kismadár, de vajon miért nem emelnéd tekinteted a tágas kék ég felé? Keiicsi: Ostobaságokat beszélsz, Sun, amikor ilyeneket mondasz. Te még nem érted, mit jelent az, hogy nő. Sundzsi: Lehet. De Rjóko szép testét ajkammal mindenütt megérintettem. Keiicsi: (keserű mosollyal) Elég legyen már. Elég ebből! (karjaiba emeli Rjóko testét) Befejezted, ugye, Rjóko? Menj és vigyázz magadra. Rjóko: No nem, úgy bánsz velem, mint egy holttesttel! Velem így bánni?! Még nem vagyok hulla! Sundzsi: Miket beszélsz! Még soha nem láttam olyan embert, mint te, aki ennyire tele lenne élettel! Keiicsi: Maradj már, Sun, arról van szó, amit te nem értesz! Rjóko: Kei, szeretlek... Keiicsi: Jobb, ha egy szót se szólsz, és ki se nyitod a szádat! Rjóko: Miért? Nem akarod hallani? Te vagy az egyetlen, akit szeretek! Sundzsi: És velem mi lesz? Rjóko: Téged mérhetetlenül gyűlöllek! Sundzsi: (érdeklődve) Ni csak, már megint hazudtál! Korábban azt mondtad, hogy engem is, Keit is egyformán szeretsz. Keiicsi: Igen? És szerinted ez nincs rendben? Rjóko: „És szerinted ez nincs rendben?”, ezt mondod? Micsoda kegyetlen vagy! Keiicsi: Lehet, hogy csak az emberek tartják ezt kegyetlenségnek. A kismadarak, a virágok, a fák sokkal kegyetlenebb világban élnek. Nézd csak azt a fenyőerdőt a túloldalon, a fákat, melyek megmaradnak fáknak, pedig a tengeri szél tépázza őket, és mégis ugyanolyan nyugodtan állnak, mintha mi sem történt volna. Azok a fák békés mozdulatlanságban maradnak, pedig talán az embereknél is kegyetlenebb szívet rejtenek magukban. Azért mondom ezt, mert úgy képzelem, hogy van szívük. Szerintem tényleg van. Ha nincs szívük, akkor a kegyetlenségük sem létezik. Rjóko: De mi emberek vagyunk. Keiicsi: Mégis, azt hiszem, hogy nekünk nincs szívünk. Sundzsi: Sem nekem, sem neked. Rjóko: Az én szivem... Sundzsi: Próbáld elképzelni, hogy nincs, Rjóko, és akkor teljesen megkönnyebbülsz. Rjóko: Műtsenek meg, és vegyék ki a szívemet. Sundzsi: Csak makacs vagy! Miért gondolod, hogy csupán neked van szíved? 33
