Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
SuNDZSi: Hé, Kei, azt gondolod, jó, ha ilyesmiket kérdezel? Keiicsi: Miért? Sundzsi: Most már visszanyerted a frissességedet, ugye? Vagy nem így van? Keiicsi: Jól látod. Teljesen frissnek érzem magam. Sundzsi: (megpaskolja Rjóko vállát) No, nézd csak! Lényegileg minden úgy történt, ahogy gondoltam. (Rjóko felugrik) Keiicsi: (sugárzó mosollyal) Nem akartam, hogy Sunnal találkozz! Sundzsi: Olyan felnőttesen beszélsz. Keiicsi: De hiszen felnőtt vagyok! Huszonöt éves vagyok. Ráadásul olyan vadállat, amit a világ legtekintélyesebb „férjének” neveznek. Szeretnék egy kis tiszteletet kapni tőletek! Rjóko: De mi csak... Keiicsi: Mi van? Rjóko: Hidd el, mi csak csókolóztunk. Keiicsi: Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy mást is csináltatok. Sundzsi: Jól érted. Pontosan így van. Rjóko:Sun! Keiicsi: (félig magának) Szóval elkezdődött az életem! Sundzsi: (szemrehányóan visszakérdezve) Miféle élet? Adj egy lehetőséget! Keiicsi: Hogyan? Sundzsi: Kei, az élet elkezdődött, adj egy lehetőséget! Hármunk közül még soha nem kezdte el egyikünk sem. Keiicsi: (mintha álmot látna) Micsoda kísértés! Fantasztikusan kísértő szavak, amiket mondasz, Sun! Rjóko: (sietve felpattan) Gyűlölöm, amiket most mondasz! Mi lesz velem? Mi történt emiatt a balhé miatt? Most dobni fogtok engem? Vigyázzatok rám! Keiicsi: Ilyen tüzes napfényben állsz, és szótlanul mérsz végig engem. Vajon miért történt meg ez? Az egész olyan, mint egy álom. Rjóko: Ez nem álom, Kei, nyisd ki a szemed! Nem hiszel a feleséged szavának? Veszekszünk és hülyéskedünk. Nem hagyhatunk mindent csak úgy a francba! De annak sincs értelme, hogy úgy tegyünk, mintha ez meg se történt volna. Nézz szembe azzal, ami van! Kei, védj meg engem! Aztán ítélkezz úgy, mint egy felnőtt, és a dolgokról rendelkezz bölcsen és hidegvérrel. Engem pedig szidj össze! De Kei, ilyenkor ne tedd azt, hogy nem törődsz velem, inkább még meg is pofozhatsz! Keiicsi: Azt mondod, legyek bíró? Undorító kötelesség! Rjóko: Szeretném, ha megbízható, remek, törvényes férjem lennél. Keiicsi: Ostobaságokat beszélsz, Rjóko! Rjóko: És ha nem így teszel, akkor soha nem kezdődik el az életed. Keiicsi: (Sundzsihoz) Tulajdonképpen mi történt vele? Sundzsi: De miért Rjókót... Rjóko: Sun! Sundzsi: Olyan ellenséges vagy vele. Miért vagy Rjókóval ilyen, miért gondolod folyton azt, hogy mást se csinál, csak hazudik? Kei, a múltkor, egy este mi tényleg csináltunk egyet és mást. Rjóko: (rádobja magát a nyugágyra, és üvölt) Hazudik! Hazugságokat beszél!
