Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
JAPAN SZEMLE Hazugság, ez aztán hazugság! Méghozzá azért, mert Kei meg te ugyanazok vagytok. Az biztos, hogy Kei a holdfényben olyan, mint egy isten. Sundzsi: Igazán furcsa vagy, miért érzed úgy, hogy mindent össze kell hasonlítani? Ez jobb, mint az. Vagy amaz még ennél is jobb. És idegesít, ha két dolog egyforma. Miért van ez így? ...Én nem vagyok ilyen. A gyönyörű dolgok egyformán értékesek, mindegyikből ugyanolyan erő sugárzik. Ez minden gyönyörűséges dologgal kapcsolatban rendkívül demokratikus, s ettől lesznek ezek a dolgok igaz barátaink. Mindegyik egyformán, tudod, nem az a kérdés, ki a legjobb. Azt szeretném, ha a szép madarak és felhők, ha a szép mozdonyok és hajók, ha a szép nők mind a barátaim lennének. Rjóko: Te szoknyavadász! Sundzsi: Ez van, én ilyen vagyok. Rjóko: Azért, mert azt gondolod, hogy nincsen tökéletes dolog ezen a világon. Mert úgy gondolkodsz, hogy mindent lebecsülsz. Sundzsi: Nem erről van szó. Nem érted? Ami a tökéletes dolgokat illeti, egy ember egyedül nem képes létrehozni azokat. Ugye érzed azt, hogy egy tökéletes nagy kör kezd fel- rémleni a homályból, ha te meg én összefogunk, ha te meg Kei összefogtok? Ebben a körben különböző láncszemek kapcsolódnak, és az egész olyan lesz, mint a bennszülöttek nyaklánca. Gyönyörű nők, gyönyörű férfiak, gyönyörű madarak, gyönyörű felhők, gyönyörű városok, gyönyörű országok, gyönyörű Föld... Rjóko: Azt mondod, nem tudok választani? Egyet azok közül, amiket felsoroltál? Sundzsi: Pontosan. Képtelen vagy választani. Csukd be a szemed, így szépen, és akkor minden egymásba olvad. Ebben a pillanatban a madarak már tudnak is repülni. Soha nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy repülhessenek. Rjóko: Bár azon az éjszakán én téged választottalak, te viszont nem engem választottál, ugye? Sundzsi: (teljes nyugalommal) Pontosan. Rjóko: Utállak, utállak, utállak! (bekapcsolja a rádiót. Felharsanó dzsessz hangjai) Sundzsi és Rjóko pantomimot ad elő. Valamit beszélnek, de a nézők ezt nem hallják. Veszekednek, majd csókolóznak, majd újból veszekednek. Amikor a második csók elcsattan, feltűnik a színpad jobb oldalán Keiicsi, figyelmesen szemléli őket. Majd lassan közelít feléjük. Beáll kettejük közé. Mindketten észreveszik, de nem szólnak semmit. Keiicsi elzárja a rádiót 3. JELENET (Rjóko, Keiicsi, Sundzsi) Keiicsi: Na végre, most láttam egy Szörnyet. Rjóko: Kei... Sundzsi: Mit értesz az alatt, hogy Szörny? Keiicsi: Rólad van szó. (Felveszi a földről A szerelemről című könyvet és Rjókónak nyújtja) Itt a könyved. Ha elfogyasztottad a lakomát, szakácskönyvet fogsz olvasni. Rjóko: Mi... nem csináltunk semmit. Keiicsi: Amikor így bocsánatot kérsz, a szépséged esik áldozatul. Nézz csak Sun ártatlan arcára! 31
