Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)
Rjóko: Jé, ugyanolyan fürdőruhád van, mint Keinek! Sundzsi: Ühüm. Rjóko: Véletlenül? Sundzsi: Hát... Amikor előzőleg itt voltam, megláttam rajta ezt, és arra gondoltam, hogy én is szeretnék egy ilyet magamnak, aztán megvettem. Rjóko: Mindenben Keit utánzód! Sundzsi: Bizony, mindenben! Rjóko: Hát, ez már túlzás! Undok fráter! Sundzsi (mint aki nem érti, ostobának tetteti magát): Én... szeretlek téged. Ezért teszek így. Szerintem ez teljesen természetes. Rjóko: Én is. (a nyakába csíp) Kei felesége vagyok, akkor ez álom? Vagy talán valóság? Sundzsi: Még csak most töltötted be a tizenkilencet. Rjóko: Olyan furcsán beszélsz. „Most töltötted be a tizenkilencet”, pedig... Mit tegyek, hogy jó legyen? Mindkettőtöket egyformán szeretem, Keit is, meg téged is. Tényleg, teljesen egyformán. Mint két kockacukrot. Ezért azt hiszem, az lesz a jó, ha neked is megteszem ugyanazt. Sundzsi: Rendben. Akkor így lesz jó, ugye? Rjóko: De a világ nem így működik. Sundzsi: Ügy beszélsz, mint egy vénasszony, (csend) Rjóko: Sun, gondolkoztál már valaha is erkölcsökön, társadalmi szokásokon meg ilyesmiken? Sundzsi: Hmm, igen. Rjóko: Hát én nem különösebben. De azt hiszem, hogy mostantól távolról is állandóan szemmel tartom magunkat. Egy magas hegy tetejéről teleszkópon keresztül örökké figyelni fogom az életünket. Sundzsi: Hiszen tengerparton vagyunk. A tenger egyformán sima, nincs, ami magasabb lenne ennél a helynél, ahol vagyaink, így aztán nem lehet örökké azt figyelni, mit csinálnak az emberek. Kinyúlnak a parton, lebuknak a víz mélyére, úsznak; itt az emberek mind egyformák lesznek, s rá se hederítenek egymásra. Rjóko: Teljesen olyan vagy, mint egy külföldi. Hogyan szóljak hozzád, hogy megértsd? Sundzsi: Hát, előbb hagyd, hogy elmondjam, én mit gondolok. Minket erkölcsökkel, törvényekkel és a világban előforduló összes dologgal, mint egy központtal, körbeforgatnak. És az is lehet, hogy ha valami gyönyörűt gondolnánk, abból talán erkölcs születne. Megtörténhet, hogy később mások törvénye lesz, amit tettünk. Ez lesz az alap. Mondhatnánk, elemi rész, valami ilyesmi. Emiatt nekünk nincsenek sem külön törvényeink, sem erkölcseink. Rjóko: .. .sem lelkünk... Sundzsi: Bizony, sem lelkünk. Rjóko: Te pedig hasonlóan gondolkozol, akárcsak Kei. Sundzsi: Inkább csak utánzóm őt. Rjóko: Amikor ilyen vagy, egyre inkább belezavarodom: vajon kit szeretek jobban, Keit vagy téged. S mintha ez tetszene neked! Fura egy alak vagy! Nem hiszem, hogy szeretni akarnál engem, de az biztos, hogy egyéniség vagy, mindenki mástól különbözöl. Sundzsi: Egyéniség volnék? Szerintem még nem vagyok az. Rjóko: Hát... még tizenkilenc éves vagy.
