Irodalmi Szemle, 2014

2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Misima Jukio: A három alapszín; A Holttest és a Kincs (drámák, Vihar Judit és Kéry Sándor fordításai)

Rjóko: Figyelj, nézz rám! Tizenkilenc évesen mentem férjhez. Ráadásul a szüleim akaratával szálltam szembe. Ahhoz a férfihoz mentem feleségül, akivel először találkoztam, hozzád, akit először szerettem. Tizenkilenc éves koromtól számomra csodálatos Életút kezdődött, hidd el!

Keiicsi: Hmmm. De nekem mégiscsak hiányzik valami az Életutamhoz. Biztos azért, mert minden férfi önfejű.

Rjóko: Az újságok állandóan cikkeznek a „korai házasság válságáról”. És mindegyik azt írja, hogy ezt a férfi önfejűsége okozza.

Keiicsi: Szerintem nem erről van szó! Tizenkilenc éves koromtól huszonnégyig csak a nőket faltam és torkig lettem tőlük, közülük te voltál a legjobb, ezért vettelek el. És maximálisan meg vagyok elégedve.

Rjóko: Hálásan köszönöm!

Keiicsi: Ugyan már! Csak azt akarom mondani, hogy eddig még annyit sem dolgoztam, amennyit megettem és megittam. A mindennapi élet és az Életút különböző dolog... Rjóko drágám, az élet nem olyan, mint valami Szörny, aki jön és benéz az ablakodon, nem gondolod?

Rjóko: Mondod te.

Keiicsi: Lehet, hogy neked így működik.

Rjóko: Irtó csinos Szörny voltál!

Keiicsi: De mint Szörny, nem voltam olyan ijesztő, ugye?

Rjóko: Eddig a te Szörnyed, a Szörnyhöz tartozó Szörny, még nem mutatkozott meg nekem.

Keiicsi: Értem. De őszintén szólva belefáradtam a várakozásba, hogy az a Szörny előjöjjön. (Nem sokkal ezelőtt Rjóko elkezdte nézegetni a könyvét, hébe-hóba belelapozgat) Mi ez a könyv? (Rjóko felmutatja a borítót) A szerelemrőlV Bolond vagy! Könyvből tanulni a szerelmet pont olyan, mintha kárászra halásznál egy nagy hálóval, és csak rizshalat fognál... Miért olvasol ilyen könyveket?

Rjóko: Éppen azon töprengek, hogy kárász vagyok-e, vagy rizshal.

Keiicsi: És melyik vagy?

Rjóko: Hát... még nem tudom...

Keiicsi: Azt hiszem, az a jó, ha nem gondolkodunk annyit az emberekről és a szerelemről. Hú, micsoda hőség van! Hagyjuk ezt! (Leül a napernyő alatti kisszékre) Én ezt a következőképpen gondolom. Ami gyönyörűséges, azt mindenki szereti. Ha valami gyönyörű, azt én is nagyon kedvelem.

Rjóko: Én is.

Keiicsi: A kék eget, a felhőt, a tengert, az asszonyomat, mindent, ami gyönyörű! Szeretnék gyönyörűségek között forgolódni! Az érzéseket viszont szemmel nem láthatom. Mindenben a felszín számít. A világ csupán felszínekből áll.

Rjóko: Én sem.

Keiicsi: Mit mondasz?

Rjóko: Hát azt, hogy az érzéseket nem láthatom a szememmel.

Keiicsi: Igen? Igazad van. Nézzük például a csillogó homokszemeket. Ennek a strandnak a felszíne itt van a szemünk előtt. Az érzéseket ilyen ragyogóan sehol sem láthatjuk.

Az író Stendhal művére gondol. - A ford.