Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Dazai Oszamu: Vakságom könyve (novella, Hajnal Krisztina fordítása)
JAPÁN SZtMLH nyolctatamis3 nappaliban Macukóval beszélgettem. Kellemes érzés töltött el - at home -, mint amikor egy új könyvből még csak 20-30 oldalt olvasott el az ember, és magamról teljesen megfeledkezve beszélgettem vele. Másnap Macuko egy négybe hajtott papírdarabot dobott be a postaládámba. Aznap reggel nem tudtam aludni, még a háziasszonyomnál is korábban keltem, így fogmosás közben kimentem az újságért, és megtaláltam a papírfecnit. Ez állt rajta: „Ön értékes ember. Nem szabad meghalnia. Ezt senki sem érti. Bármit megteszek Önért. Bármikor meghalok.” Reggelinél megmutattam a fecnit a háziasszonyomnak, és megmondtam neki, kérje meg a szomszédasszonyt, engedje át hozzám minden nap ezt a lányt, ha már ilyen rendes. Macuko attól kezdve minden nap kivétel nélkül átjött hozzám.- Macuko, olyan sötét a bőröd, elmehetnél bábának is - mondtam neki egyik nap, amikor valami más miatt dühös voltam. Annyira nem csúnyán sötét, de lapos az orra is, összességében nincs szép arca. Egyedül az értékelhető benne, hogy a szája szeglete intelligensen felfelé kanyarodik, és a nagy, fekete szeme. Amikor a termetéről kérdeztem háziasszonyomat, azt felelte: - Tizenhat éveshez képest talán kissé nagyocska, nem? - A megjelenésével kapcsolatban azt válaszolta: - Mindig olyan kis takaros, ugye? Hiszen az édesanyja is olyan összeszedett! Egészen elfelejtkezem az időről, ha Macukóval beszélgetek.-Miután tizennyolc éves leszek, Kiotóban fogok dolgozni egy teaházban.- Igen? Ez már biztos?- Igen, úgy tűnik; édesanyám ismerőse egy nagy teaházat vezet. - Ez a teaház inkább elegáns étteremnek tűnt nekem. Hiába állomásfőnök az apja, nyilván nincsen választása, biztosan nincsen... - határoztam el magamban csalódottan, miközben azt kérdeztem:- Akkor ez cselédmunka?- Igen. De... azt mondják, nagy múltú, pompás kiotói teaház...- Meglátogassalak?- Mindenképpen! - kiáltott fel. Aztán a távolba révedve azt suttogta: - Kérem, egyedül jöjjön.- Úgy jobb lenne?- Igen. - Abbahagyta ruhaujjának morzsolgatását, és bólintott. - Ha sokan jönnek, a megtakarításom viszonylag gyorsan el fog fogyni... - Macuko meg akart vendégelni.- Ennyi megtakarításod van?- Édesanyám kötött nekem egy biztosítást. Mire harminckét éves leszek, több száz jenem lesz, úgyhogy van miből kivennem. Később, egyik este hirtelen eszembe jutott, hogy azt mondják, a törékeny lelkű nők apa nélkül szülnek gyereket, és elkezdtem aggódni Macukóért, mert bár nem néz ki gyengének, de mi van, ha mégis az? Elhatároztam, hogy egyszer rákérdezek.- Macuko, megbecsülöd te magadat? Macuko éppen a szomszédos, hattatamis szobában segített háziasszonyomnak a varrásban, de erre egy pillanatra megdermedt, mintha nyakon öntötték volna hideg vízzel. Aztán azt felelte: 3 Tatami - a japán házak padlóján hagyományosan használt gyékényszőnyeg. Mérete területenként eltérő, kb. 1x2 méter. Dazai korában általános volt tatamikban megadni a helyiségek méretét. - A ford. 19
