Irodalmi Szemle, 2014

2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Dazai Oszamu: Vakságom könyve (novella, Hajnal Krisztina fordítása)

DAZAI Oszamu

VAKSÁGOM KÖNYVE1

Ne írj semmit. Ne olvass semmit. Ne gondolj semmire.

Egyszerűen csak: élj!-A. kék ég - öröktől fogva változatlan formában. De ne hagyjuk, hogy átverjen! Mert nincs semmilyen más jelenség, ami ilyen kegyetlen lenne az emberhez. Soha egy fillért sem kaptam tőled. Ha beledöglök, se fogok neked könyörögni. Megmostam a fogamat, leöblítettem az arcomat, szundítottam egyet a verandán álló karosszékben, aztán csendben szemléltem, hogyan mos a háziasszonyom. A dézsából kifolyó víz egyre csak csörgedezik a fekete földön. Egyetlen hang nélkül csorog lefelé. Lassú víz partot mos. Az ilyen, maguktól alakuló írások maradnak fenn ezer, tízezer évekre. Ezt hívom én az emberi teljesítmény csúcspontjának.

A történet ott kezdődik, hogy az éles szemű főhős a Ginzára, Tokió legelőkelőbb utcájára indulva fél kézzel leint egy taxit. Na már most, a főhős nemes eszmékkel rendelkezik, mely eszmék miatt kell egyre-másra különféle szerencsétlenségeket elszenvednie, így olvasók ezreibe bújik bele a kisördög. Összességében ez a regény következetes, összefüggő, jól megszerkesztett - eldöntöttem, hogy én is ilyen, regényhez méltó regényeket fogok írni. Egyébként az egyik középiskolai barátom mostanában elvett feleségül egy európai ruhás nőt: csakhogy a nő valójában róka. Elvarázsolt. Nagyon jól tudom, de sajnálatból mégsem vagyok képes egyenesen megmondani neki. A róka ugyanis szereti a barátomat. Talán csak én képzelem, de megbűvölt barátom napról napra soványabb lesz. Talán jobb lenne, ha játszanám a tudatlant, és írnék egy tökéletesen következetes elbeszélést, így burkoltan figyelmeztetném a barátomat. Láttam a könyvespolcán Az élet negyven felett kezdődik című könyvet; úgy tűnik, egészségesnek kiáltja ki magát, és szomszédai is mind egészségesnek hiszik. De ha a barátom elolvassa a könyvemet, és azt mondja: „Megmenekültem, hála a te munkádnak!”, nem azt jelentené-e, hogy végre valamire való regényt írtam?

Mégis: elegem van. Most, hogy már láttam a saját szememmel, ahogy a víz hangtalanul csordogál, elegem van a tettetésből. Regény. Még ha írnék is egy száz fejezetből álló mesterművet, mire mennék vele? (Kb. három óra.) Nem aludtam ám! Igen. A te szavaiddal élve, elmerültem az emlékeimben.

A Párnakönyvet lapozgatom. „Ami megdobogtatja a szívemet: Verébfiókát nevelni. Játszadozó gyermekek előtt elhaladni. Megérezni egy kellemes illatot és egyedül leheveredni. Felfedezni, hogy egy kínai tükör kissé homályos....” Megpróbálom összeszedni a sajátjaimat: „A mindenki elől titkolt, féltve őrzött üresség, mint mikor se nem látsz, se nem hallasz, és a tenyeredbe vett krizantém valamikor észrevétlenül kicsusszan az ujjaid közül. Szándékosan nem visszafizetni három jen adósságot. (Mivel nemes ifjú vagyok.) Egy hófehér bőrű hölgy

1 A mű címe (Mekurazósi) szójáték, amely a Párnakönyvre (Makura no szósi) utal. A Párnakönyvet a X. században írta Szei Sónagon udvarhölgy, műfaját tekintve esszégyűjtemény, amelyben Szei Sónagon tematikusán csoportosította érzelmeit, gondolatait. Dazai a novellában helyenként ezt a stílust alkalmazta. [Szei Sónagon művéből néhány részlet megjelent magyarul is (az itt szereplő részek azonban sajnos nem): Párnakönyv: lupán irodalmi naplóka X-XI. századból. Budapest, 1966, Európa Könyvkiadó.] - A ford.

17