Irodalmi Szemle, 2014

2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Tokaji Zsolt: Akutagava - egy bomló elme öröksége (portré)

átéli az iszonyat pillanatát, amint leánya a tűz martalékává lesz. A páratlan alkotás elkészül ugyan, de a művész felakasztja magát, s nevét örökre elfelejtik.

1921-től haláláig, 1927-ig tehető Akutagava irodalmi karrierjének utolsó korszaka, amelyet a hanyatló fizikai és mentális állapota jellemez. Ez a kritikai korszaka, amikor filozófiai tárgyú művei egyes szám harmadik személyben íródnak, és a korabeli japán viszonyok éles bírálata csendül ki belőlük. Ebben az időszakban jelenik meg A bozótmélyben című, megrendítő erejű írása. Egy gyilkosság történetét mind a három szereplő a maga szemszögéből meséli el. Mindegyiknek igaza van a saját szempontjából nézve, ám az abszolút igazság - ha létezik egyáltalán ilyen - nem derül ki. A Halottaskönyv című írása a szerző növekvő depresszióját és

neurotikus állapotával kapcsolatos nyugtalanságát tükrözi. Akutagava utolsó művei közül a Víz alatti emberek a japán folklórból átvett lényeket szerepeltető szatíra, a Fogaskerekek pedig egy rémtörténet, ami egy érzékeny, ám a valós világgal a kapcsolatát lassan elveszítő elme hanyatlását mutatja be.

Élete végéhez közeledve Akutagava nyugtalanító látomásoktól, démoni félelmektől szenvedett. 1927-ben öngyilkosságot kísérelt meg felesége egyik barátnőjével közösen, de ekkor még életben maradt. Még ebben az évben, július 24-én újból megkísérli az öngyilkosságot. S akárcsak tíz évvel később, a világ túlsó felén, az ugyancsak tragikus sorsú Juhász Gyulát, Akutagavát is a „vén gyermekek dadája”, a veronál szenderíti a talán békésebb örök álomra.

16