Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Akutagava Rjúnoszuke: Mandarinok (novella, Vihar Judit fordítása)
sőtestével kihajolt az ablakon, fagy csípte kezét megemelte, láttam, amint erősen integet feléjük jobbra meg balra, s a kezéből - akárha az égből hullott volna - hirtelen öt-hat meleg napsárga mandarin pottyant a vonat elé kijövő gyerekekre, hogy örömömben a lelkem is táncra perdült tőle. Önkéntelenül is visszafojtottam a lélegzetemet. És ebben a pillanatban mindent megértettem. A kislánynak valószínűleg munkába kell állnia, így hát szándékosan elrejtett a ruhájába néhány mandarint, s ezeket dobta ki az ablakon keresztül az öccseinek: így köszönte meg, hogy kikísérték a vonathoz. Egy pillanat alatt villant fel mindez az elrobogó vonat ablakán túl: az alkonyba öltözött település vasúti átjárója, a felcsivitelő három kisgyerek és a vagonból kidobott csodaszép színű mandarinok. De a jelenet kitörölhetetlenül beleivódott a lelkembe. És ettől fogva úgy éreztem, hogy valami eddig ismeretlen tiszta öröm tör fel a szívemből. Büszkén magasba emeltem a fejem, s most már más emberként néztem erre a kislányra. A lány egy ideje visz- szaült az előttem lévő helyre, s ugyanúgy, ahogy az előbb, hegekkel borított arcát sárgászöld gyapjúsáljába temette, kezében tartotta nagy batyuját, miközben harmadosztályra szóló jegyét szorongatta... Ekkor egy kis ideig végre sikerült megfeledkeznem a kimondhatatlan fáradtságról és levertségről, a megmagyarázhatatlan, sekélyes és unalmas emberi életről. 1919. április Vihar Judit fordítása 13
