Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Tokaji Zsolt: Akutagava - egy bomló elme öröksége (portré)
Tokaji Zsolt A KU TAG AVA - EGY BOMLÓ ELME ÖRÖKSÉGE „Nagy író az, akinek halála után harminc évvel tíz elbeszélését még olvassák. Ha öt elbeszélését, akkor híres, ha hármat, akkor is írónak nevezheti magát.” Akutagava Rjúnoszuke A. távol-keleti kultúrák tolmácsolójaként rendszeresen találkozom azzal, hogy milyen nehéz feladat híven közvetíteni korban és térben távoli gondolatokat, s lett légyen bármilyen tehetséges és felkészült a fordító, e feladatát csak részben tudja teljesíteni, a tökéletesség eszménye minden esetben elérhetetlen marad. Van-e arra lehetőség, esély, hogy a modern japán irodalom legkiemelkedőbb alkotóját a magyar nagyközönség ne csak olvassa, hanem értse is? Érteni a műveit, s megérteni azt, hogy a mindössze harmincöt esztendeig élt Akutagava Rjúnoszuke mitől mindmáig ható, megkerülhetetlen óriása a japán irodalomnak. Értjük-e, vagy csak elfogadjuk a tényt, hogy művei nem csupán a japán prózairodalomnak, hanem a világ- irodalomnak is kiemelkedő alkotásai? Ez a rövid írás csupán egy kísérlet, hogy válaszokat találjunk, melyet az a remény táplál, hogy minél több magyar olvasóban megszülessék arra az igény, hogy művein keresztül megismerje és megszeresse a furcsa, távoli történetek nagy mesélőjét, Akutagava Rjúnoszukét. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született abban a Japánban, amely ekkor már mintegy két és fél évtizede, 1868-tól, a Meidzsi- reformtól kezdődően a nyugatosodás útjára lépett. Több évszázada tartó hosszú bezártság után az élet minden területén új impulzusok záporoztak az országra. A sokszor felfoghatatlan és feldolgozhatatlan változások korszaka volt ez, amelyben egyaránt jelen volt a hagyományok elvesztése miatti félelem és a modern dolgok iránti telhetetlen kíváncsiság. Az irodalom sem volt ez alól kivétel. Az irodalmi stílusok Japánban nem természetesen, egymásból táplálkozó vagy egymásra reflektáló módon születettek meg, mint Európában, hanem egyszerre, mintegy előzmények nélkül jelentek meg. Egyszerre jelentkezett a romantika, a naturalizmus és a realizmus, s az alkotók a saját ízlésük szerint válogathattak belőlük, ám ez a legtöbb esetben kimerült az utánzásban és az eredetiséget nélkülöző klisékben és sablonokban. Akutagava azonban úgy gondolta, hogy Japánnak eredeti, saját kultúrával kell rendelkeznie. Miközben az eredeti, a hamisítatlan modern japán próza megteremtésén fáradozott, saját belső démonaival is meg kellett küzdenie. Akutagava egész életét a szélsőségek, a feloldhatatlan ellentmondások jellemezték: Kelet és Nyugat, ősi és modern, élet és halál, realitás és őrület, álom és valóság szorításában vergődött. Idős szülők első fiúgyermekeként született, akiről az akkori szokás szerint szülei lemondtak, hogy ne ártsanak neki. Épp 14
