Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Mókás japán népmesék (Arc nélküli kísértet; Hogyan győzte le a kispap az ördögöt; Az utolsó hazugság; Szoborjáték; mesék, Németh Rita, Nakanishi Petra, Klein Kinga és Sas Tibor fordításai)
Szoborjáték Élt egyszer réges-régen egy öregapó és egy öreganyó. Egyszer egy szép napon kaptak egy kis rizssüteményt a szomszédjuktól. Rögvest nekiláttak hát teát főzni, hogy megkóstolhassák a finomságot.- Biztos nagyon jó íze lehet - mondták, és boldogan megszámlálták az édességet.- Lássunk neki - mondta az anyóka.- Jó étvágyat! - felelte az apóka. Vígan ízlelgették a finom süteményt.- Hű, de finom! És milyen puha! Az íze is milyen édes! Addig-addig eszegették, mígnem csak egy maradt. Az öregapó már-már nyúlt volna utána, mire az anyóka ráripakodott.- Az utolsót én eszem meg!- Még mit nem! - feleselt az öregapó. Egyik sem engedett, végül az apó ezt találta ki:- Változzunk szoborrá, azé lesz a sütemény, aki tovább bírja.- Rendben van. Aki előbb megmozdul vagy megszólal, az veszít - egyezett bele az öreganyó. Telt, múlt az idő, csak nem mozdult egyikük sem. Viszkethetett a lábuk, akkor sem mozdultak. Koroghatott a gyomruk az éhségtől, azt is mozdulatlanul tűrték. így köszöntött rájuk az este. Éjféltájban egyszer csak nyikorgást hallottak. Kisvártatva egy tolvaj surrant be az ajtón. A két öreg felnyögött, ám egyikük sem szólalt meg. Amint a tolvaj észrevette őket, azt gondolván, hogy csak alszanak, sietve a zsákjába tömte, amit a házban talált. Végül rábukkant az anyóka féltve őrzött kincseire. Erre az öreganyó nem bírta tovább, és torkaszakadtából rákiáltott. A tolvaj erre úgy megijedt, hogy elhajította a zsákot, és menten futásnak eredt. Futott, ahogy csak a lába bírta!- Hát akkor jó étvágyat! - szólt nevetve az öregapó, és jóízűen elfogyasztotta a süteményt. Sas Tibor fordítása 6
