Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Mókás japán népmesék (Arc nélküli kísértet; Hogyan győzte le a kispap az ördögöt; Az utolsó hazugság; Szoborjáték; mesék, Németh Rita, Nakanishi Petra, Klein Kinga és Sas Tibor fordításai)
JAPÁN SZEMLE- Figyelj! Hát ezt meg tudod csinálni? Erre a kispap előhúzta a kardját, és beleszúrt a hasába, mire az oda rejtett rizs mind kiömlött onnan. Az ördögnek elkerekedett a szeme a csodálkozástól:- Csak erről van szó?! Ha én vágom fel a hasam, onnan majd emberi csontok fognak kihullani - mondta, s elkérte a kispap kardját. És mivel valóban elhitte, amit látott, beleszúrt a hasába. Nagyot kiáltott, összeesett és azonnal szörnyethalt.- Sikerült! - kiáltotta a kispap, belebújt a varázspapucsba, és olyan gyorsan, mint a szélvész, hazatért a falu templomába, s ott ekképp szólt az apáthoz:- Apát uram! Csak sikerült legyőznöm az ördögöt! Nakanishi Petra fordítása AZ UTOLSÓ HAZUGSÁG Réges-régen élt egy örök füllentő, Sicsinek hívták. Mivel vég nélkül lódított, hiába érett meg a házasságra, nem talált asszonyt magának. A folytonos hazugságai miatt nagyotmon- dó Sicsinek nevezték a falubeliek. Egy napon a falu apraja-nagyja elhatározta, hogy valahogyan megleckéztetik a nagyot- mondó Sicsit, de nem jutott eszükbe semmi jó ötlet. Végül is arra jutottak, hogy meghívatják magukat egy italra. Amikor ebben megegyeztek, éppen akkor haladt arra a nagyot- mondó Sicsi.- Várj csak, no - állították meg. - Volna egy kis tennivaló a számodra! Sicsi, aki megsejtett valamit, ezt válaszolta:- A földesúr apja nagyon beteg. Most elmegyek orvosért, aztán tüstént visszajövök! Azzal el is tűnt. Az összesereglett nép, azonban kimegy atyjafiai is ott lévén, rögtön Sicsi nyomába eredt. S lám, lám a saját szemükkel megbizonyosodhattak róla, hogy az uraság apját semmiféle betegség nem kínozza, hanem a szövésével foglalatoskodik nagy vígan.- Te gálád nagyotmondó Sicsi! - morogták, de mit volt mit tenni, hazaballagtak. Ezidőtájt történt, hogy a nagyotmondó Sicsi ágynak esett, majdhogynem kilehelte a lelkét. Számtalan csínytevése mindenkinek csak fejfájást okozott, ezért nem akadt egy teremtett lélek sem, aki betért volna hozzá, hogy gondoskodjon róla. Sicsi, miután nagy nehezen megbékítette a cimboráját, ezt mondta neki:- Én alighanem meghalok. Kérlek, majd temettess el abból a nyolcszáz aranyból, amit a fekhelyem alá egy papírban rejtettem el... Jaj, bárcsak ehetnék még egyszer utoljára a kedvenc ételemből! A barát teljesítette a kérést, és titokban tartotta, amit megtudott. Féltő gonddal ápolta a beteget, ám félév sem telt bele, Sicsinek valóban vége lett. A cimbora tisztességgel eltemette. Bizonyosra vette, hogy Sicsi most az egyszer nem csapta be, nekilátott hát a keresésnek. De hiába kutatott a pénz után, sehol sem találta. Végül egy papiros akadt a kezébe, melyen ez állt: „Nyolcszáz arany”. így hát a nagyotmondó Sicsi örökre lódító maradt. Klein Kinga fordítása 5
