Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Mókás japán népmesék (Arc nélküli kísértet; Hogyan győzte le a kispap az ördögöt; Az utolsó hazugság; Szoborjáték; mesék, Németh Rita, Nakanishi Petra, Klein Kinga és Sas Tibor fordításai)
JAPÁN SZEMLE- Apát uram, engedj el, hogy legyőzzem az ördögöt. Ha ez így megy tovább, nem marad élő ember a faluban. Még nem tudom, mitévő legyek, de az ördög addig is eljön, így ahelyett, hogy tehetetlenül várnám, inkább elmegyek és megküzdök vele. Az apát elsápadt és a fejét rázta.- Miket nem mondasz! Nem tudod te legyőzni az ördögöt, csak téged is fel fog falni! De a kispap makacsul ezt hajtogatta:- Dehogyis, kérlek, engedj el! Történjék bármi, én elmegyek. Végül az apát beadta a derekát, és mikor a kispap útnak indult, átadott neki egy szalmakabátot és egy szalmapapucsot.- Ez a szalmakabát láthatatlanná tesz. A szalmapapuccsal pedig, ha kimondod a varázsszót, olyan gyorsan fogsz futni, mint a szél. Ezek a templom kincsei, de most odaadom neked őket. Vigyázz magadra, és térj haza épségben!- Köszönöm, máris indulok. - Azzal a kispap fogta a köpenyt és a szalmapapucsot, és jókedvűen elindult az erdőbe, ahol az ördög lakott. Mivel azonban nagy lendülettel vágott neki a hegymászásnak, útközben annyira kimerült, hogy nagyon elálmosodott. A kispap belebújt a szalmaköpenybe és mély álomba merült. Eközben dübörgő léptekkel közeledett az ördög.- Hm, emberszagot érzek. - dünnyögte. De hiába érezte az emberszagot, emberi alakot sehol sem látott. Eközben a kispap ébredezni kezdett, s kidugta az egyik lábát a szalmaköpeny alól.- Látom már! - Az ördög megragadta a kis lábat, és felemelte. Ebben a pillanatban lehullott a köpeny, és a lábon ragadott kispap ott lógott fejjel lefelé.- Nahát ilyet! - Az ördög hazaindult, miközben egyre csak lóbálta a fejjel lefelé fordított kispapot, és csak a barlangjánál eresztette szabadon. Ezután egy tányérba belerakott egy adag rizst és a kispap elé tette.- Na te kispap, fald fel az egészet! Mikor jó kövérre hízol, akkor majd megeszlek! - szólt az ördög, s vigyorogva elment a dolgára. Miközben a kispap a rizzsel teli tálat nézte, összefonta a karját és gondolkozni kezdett.- Megvan! Hogy menni fog-e vagy sem, még nem tudom, de megpróbálom - szólt elszántan, és a rizst a barlang mélyébe rejtette. Mikor leszállt az este, újra eljött az ördög, megint megtöltött egy tálat rizzsel és a kispap elé tette.- Hé, te kispap, fald fel gyorsan az egészet! Holnap pedig én fallak be téged.- Jól van. Elfogyasztom jó étvággyal! - felelte a kispap, és mikor az ördög megint elment, újból elrejtette a rizst a barlang mélyén. Reggel a kispap az elrejtett rizst beledugta a kimonójába, éppen a hasa környékére. Nagy robajjal jött haza az ördög, és kitárta a barlang kapuját.- Na, lássuk a reggelit. Ma finomat eszünk, kispapot! Mikor az ördög az ott ücsörgő kispap felé nyúlt, az vékonyka hangon így szólt:- Ördög koma, valóban meg tudsz olyan dolgokat csinálni, amikre csak az emberek képesek? Bizonyítsd be nekem, mielőtt megeszel!- Mekkora bolondságokat beszélsz, te kispap! Létezhet olyan dolog, amit te tudsz és én nem?! 4
