Irodalmi Szemle, 2014

2014/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Polgár Anikó: Galambok, patkányok, egerek (Sofi Oksanen Mikor eltűntek a galambok című kötetéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

rű, a megoldáshoz egyre közelebb jutó narrá- ciós módszerével szembesülünk, ellenkezőleg, egyre több újabb történet fedi le, takarja el szemeink elől a gyilkosság megfejtendő rejtélyét. A Rosalie szellemét megidéző szeánszon feltett kérdés és a rá kapott nyugtalanító válasz (vajon békét lelt-e Rosalie?) a regény végén is aktuális marad: a nyugtalanság fokozódik, a detektívtörténet megoldása pedig Parts emlékeiből tárul az olvasó elé. Mindazonáltal az utolsó, feltárónak szánt záró fejezet nem hoz túl nagy meglepetést, inkább csak megerősíti az olvasó korábbi sejtéseit, hiszen az, hogy a mindenkin érzéketlenül átgázoló Edgar Parisnak köze van Rosalie halálához, az előzőekből is sejthető, a záró fejezetben már csak a gyilkosság konkrét megvalósításának részleteire derül fény, és annak indítóokára. A férfi homoszexuális beállítottságára számos célzás utalt már korábban is. Parts tulajdonképpen ennek révén éli túl a szibériai munkatábort. „A többiek, akiket a bűnözők barakkjába kényszerítettek, igen szép arcú fiúk voltak, Partsnak be kellett mutatnia különleges képességeit, hogy ő is megfeleljen, de azt követően, hogy elfogadták, élete elviselhetővé vált” (202.).

Az állatmotívumok (köztük a címbe kiemelt galambmotívum) gyakori felbukkanása (a galamb mellett az egér, a patkány emlegetése) egy kódolt beszéd felfejtésére, az egyes utalások összegyűjtésére, listázására csábít. Olvasási módszerünket ezáltal is bizonyos tekintetben a napló utalásait felfejteni vágyó Parts munkamódszeréhez igazíthatjuk. Az oroszok közeledtével az erdőbe menekülő Juudit olyannak tűnt az eseményeket elbeszélő, az erdőben őt védelmező Roland szemében, „mint egy szárnyaszegett madár az ember tenyerében” (6.) - „kuin siipirikko kämmenellä” (8.). Korábban ugyanez a nő, aki egy német tiszt iránti szerelme révén a németekkel kollaboráló észtté vált, a kijárási tilalom idején, Hellmuth házában, az esti

szórakoztatásra készülő személyzet iparkodása közben a tükör előtt szépítkezik, s titokban azt vizsgálja, hogy „a galambból viperába vezető útja” meglátszik-e a bőrén (188.). Roland azonban ezekben az időkben is védtelen madárnak látja őt, és sikerül beszerveznie az ellenállók közé: „közel éreztem magamhoz, éreztem, mint egy apró madarat a tenyeremen” (220.) - „hän tuntui lähelläni, tuntui kuin pikkuinen lintu kämmenellä” (228.).

A madarak kiirtása a hatalom fitogtatásá- nak jele: „A kórház közelében a Wehrmacht katonái galambokra vadásztak. Egyikük észrevette Juuditot, és elmosolyodott, a többiek sürgették, hogy folytassa a vadászatot: »Már forr a víz a fazékban!«” (41.) Ezt a jelenetet a fasiszta ügynökökről a szovjet időkben könyvet író, saját élményeiből is merítő, ám saját szerepét radikálisan átstilizáló Parts így írja meg: „A tanúvallomások szerint a szovjet foglyok gyakran látták, amint a mátka Mark katonaköpenyét és ingeit mossa, melyek vértől vöröslöttek. A mátka azt állította, Mark csak madarak nyakát tekerte ki a vacsorához” (193.).

Az ötvenes években az új korszak bekö- szöntét a „vészpatkányok” megjelenése jelezte („Hätärotiksi niitä öli kutsuttu”, 131.). „A patkányok csapatostul futkorásztak a padló alatt meg a fal mögött, és mamma még aludni sem bírt” (127.). A patkány ugyanakkor a családon belüli feszültség jele is, az írógép mellett ülő Parts saját feleségét is patkányhoz hasonlítja, mert gondolatait minduntalan megzavarja a felső szobában idegesen fel-alá járkáló nő sarkának kopogása. Az egerek pedig a halál hírnökei, mintha a halott lelke küldené őket maga helyett: „Juudit meglehetősen biztosra vette, hogy apósa sohasem tér már vissza; Rosalie elmesélte, hogy júniusban egerek jelentek meg az Armi-házban, és az egerek sohasem hazudnak” (44.). Az észt vidékhez kötődő babonák, az egerek megjelenésének misztikus magyarázata, a

92