Irodalmi Szemle, 2014

2014/12 - SARKI FÉNY - Polgár Anikó: Kilátás a Kronosz Szálló ablakából (tanulmány)

Kilátás a Kronosz Szálló ablakából Bezártság és átjárhatóság mirkka Rekola KÖLTÉSZETÉBEN 1 „Mihin kategooriaan minä oike- astaan kuuluin?” Rekola, Mirkka: Kehä joka murtuu. In uő: Muis- tinavaruus. Kirjoituksia, puheen- vuoroja 1959-1999. Helsinki, 2000, WSOY. 96-116. Az idézet helye: 98. 2 Édesapja a börtönben írta Kahden vaiheilla című, álnéven megjelent regényét. Uo. 96-97. 3 „.. .varhaisvuosistani asti olin halunnut olla poika, enkä ollut.” Uo. 98. jj Amilyen kategóriába is tartoztam valójában?”1 - teszi fel magának a kérdést a saját költői indulását megelőző éve­ket, inspirációkat felidézve a finn költőnő, Mirkka Rekola. A bizonytalanság soktényezős: az 1940-es években, tizen­évesként, miközben édesapja, aki szintén író, börtönben van, s otthon kémektől, házkutatásoktól, telefonjaik lehall­gatásától kell tartaniuk,2 a világot s az azt közvetítő nyelvet is kettéosztottnak, ellentétekből épülőnek látja, a moráli­san értelmezhető fekete-fehér, jó-rossz, beteg-egészsé­ges párokhoz pedig hozzárendelődik egy társadalmilag és biológiailag meghatározott páros, a férfi-nő ellentéte. Az 1950-es években indult és idén lezárult költői pálya egyik kulcsproblémájává vált az ellentétek kibékítésének, a köz­tük lévő határ elmosódásának kérdése. Az általában egy­szerű szavakkal, ám bonyolult szintaxissal dolgozó versek természeti képei mögött a keleti és nyugati filozófiák ihle­tése, keresztény és buddhista elemek állnak, ugyanakkor a tömör, lakonikus nyelv valami ki nem mondható, meg nem nevezhető, csak körbejárható, több irányból meg­nézhető titkot sejtet. „Korai éveimtől kezdve fiú akartam lenni, holott nem voltam az”3 - írja visszaemlékezésében a költőnő, akinek több síkon olvasható verseihez ennek az aspektusnak a figyelembe vétele is újabb kulcsot adhat. A verseiben sűrűn előforduló térképzetek a földrajzi tér mellett kivetíthetők a kultúrtörténetibe, de gyakran vonat­koztathatók az emberi testre is. Költészetében a hatvanas évektől kezdődően erőteljes hangsúlyt kapnak az ellentétek radikális kiéleződését megszüntető, több síkot egybemosó, egyszerre láttató időbeli aspektusok. A folyamatokat nem egymásutániságukban, egymásra rétegződöttségükben ábrázolja, hanem az idősíkok egyszerre jelenlévőségét, az emlékezet körkörösségét hangsúlyozza. 80 Polgár Anikó

Next

/
Thumbnails
Contents