Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Daniel Katz: Elmúlt; A róka és a holló (kisprózák, Szaniszló Tibor fordításai)
SARKI FÉNY akarom elpazarolni a saját otthonomba belesavanyodva. Elmegyek. Itthagyom neked a házat, a berendezést és a kocsit. És a gyerekeket. Amire szükségem van, az belefér egy utazótáskába. Elindulok valamerre, valamerre, és új életet kezdek. Újat? Nem is újat, hanem végre élni fogok, felnőttként először. Ezt a fullasztó idillt meghagyom neked, biztos vagyok benne, hogy jól megleszel nélkülem is; sőt, jobban megleszel. Nincs itt rám semmi szükség. Észrevettem én ezt. Elindulok a saját utamat járni, még nem tudom, merre, de ez az út elég lesz nekem. Széles a világ. Meg fogom találni a helyemet. Talán találok majd valakit... valakit, aki megbecsül, és nem akar majd megbéklyózni, hanem segít megtalálni újra a valódi énemet, ami valahol elveszett... Igen meglehet, hogy ez az akárki, vagy valaki - ez már inkább utópia -, még segíteni fog ebben. Amikor ez megtörténik, keresni foglak. Addig is, so long! Hallod?- Hallom - válaszolta az asszony. A férfi nézte a hátát, és próbálta a testtartásából kiolvasni a nő gondolatait és érzéseit.- Hát akkor isten veled! - toldotta meg.- Jó, jó. Veled is, veled is - mondta a felesége, anélkül, hogy megfordult volna. A férje néhány lépést tett az ajtó felé, a kutya pedig reménykedve kimászott az asztal alól. A férfi leült az emeletre vezető lépcső alján, és kotorászni kezdett a ruhafogas lábánál szétszórt cipőrengetegben. A kutya érzékenyen megszimatolta, hogy a dolgok fenekestül felfordultak: minden megint a régi, mehet sétálni a gazdával. Kirohant az előszobába, örömében a férfi lába körül forgolódott.- Ez a kutya is hülye, mint a gumicsizma - morogta a férfi. A kutya megérezte az újabb hangulatváltozást, fejét lehorgasztva odasomfordált az asszonyhoz, és pofáját odadörgölte a térdhajlatához. A férfi a csizmája párját kereste, de csak az a hülye kutya tudta, hogy merre van. A felesége az időmérőt figyelte. Tojás alakú volt. Elkezdett számolni 1-től 100-ig. 50-hez érvén megnyitotta vízcsapot, és mosogatni kezdett.- Na, ebből nem lesz semmi - mondta a férfi, és a csizmátlan lábait nézte. A felesége elzárta a csapot.- Hozzak egy kis kávét? - kérdezte tőle.- Maradt még? - kérdezte a férfi.- Maradt - szólt a nő. - Főzzek egy új tojást? Négy és fél perceset?- Ha akarózik... - válaszolta a férfi. A felesége tojást rakott a kislábasba, vizet öntött hozzá, és feltette a rezsóra. Mialatt a víz főni kezdett, a tojásmérőt beállította három és fél percre.- Most már könnyebb? - kérdezte a nő.- Könnyebb - válaszolta a férfi.- Mégy majd a szobádba írni? - kérdezte a nő.- Megyek - mondta a férfi.- Akkor jó - válaszolta az asszony, és töltött a kávéból magának is.
