Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Jon Fosse: Olav álma (regényrészlet, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY így van, mondja Restellem magam, de szomjas ember inni akar, mondja és Olav nem felel Szóval nem, kérdi az Öregember Ha nem, hát nem, látom te is szűkösen vagy, mondja Sokan vannak ám így, mondja Sokan bizony, nincs pénz, mondja Szinte senkinek nincs pénze, mondja Mégis mindenki költi a pénzt és vásárol szüntelenül, röpködnek a bankók, mondja Elmegyek lassan, mondja Olav és hallja, amint Ásgaut rászól, hogy maradjon még, de Olav azt mondja, hogy mennie kell, siet megvenni a kék gyöngyökkel kirakott csillogó arany karperecét, mondja, és Ásgaut megkérdi, tudja-e, melyik bódéban árulnak arany karperecét, és Olav azt feleli, hogy nem tudja, melyik az a bódé, és Ásgaut azt mondja, hogy megmutatja neki a bódét a Kikötőben, ha akarja, mert úgyis zárnak és mindenki hazamegy, hazamennek mind, mondja, és Olav körülnéz és látja, hogy egyesével szállingóznak kifelé az emberek, szedi is a sátorfáját, ő is elballag lassan a többiek után, gondolja Kevesen maradtak, mondja Olav Kevesen, mondja az Öregember Mindenki indul haza, mondja Ügy van, mondja Olav Furcsa volt mégis, mondja Ásgaut Hogy hirtelen mind felkapták magukat, mondja Igen, mondja Olav Mennek haza, mondja az Öregember és Olav elindul az ajtó felé és egyszer csak vállon ragadja egy kéz és Olav megfordul és az Öregember arcával találja magát szemben, az arcon vizenyős, apró vörös szemek, és látja amint a remegő, keskeny nedves ajkak nyitott szájjá kerekednek Te vagy az, Asie, mondja A. Dobos Éva fordítása 52
