Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Jon Fosse: Olav álma (regényrészlet, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI TÉNY Igen, mondja Jártam ott később is egypárszor, igaz, nem túl gyakran, mondja Nem túl gyakran, mondja Én leginkább itt tartózkodom, Bjorgvinben, mondja De a múltkor, mikor a tanyán jártam, hallottam az iszonyatos gaztettekről, mondja és hosszan bámulja Olavot és az Öregember csóválni kezdi a fejét, ingatja jobbra-balra, és Olav azt gondolja, hogy most el kell innen tűnnie, mi a csudát keres itt a Söntésben, máris indul a Kikötőbe és megkeresi az árus bódéját és megveszi Ástának a kék gyöngyökkel kirakott csillogó arany karperecét, közben hallja az Öregember mormolását, azt mondja az Öregember, hogy tudja, hogy gyilkossal diskurál a kocsmapultnál, de nem mondja el senkinek, ezt nem, mert ugyan miért akarná halva látni Aslét, eszébe sincs, miért akarná feladni, mondja, nem, nem, nem úgy van az, nem szól ő egy árva szót sem, ha adna neki Olav egy-két bankót, vagy hármat, vagy ha netán fizetne neki egy sört, mondja Nem te voltál, világos, hogy nem te voltál, mondja Világos, mondja Én, kérdezi Olav Állítólag egy Asie nevű ember a gyilkos, mondja az Öregember Azt beszélik Dylgjában, mondja Azt beszélték, mikor utoljára ott jártam, mondja Úgy tudják a faluban, hogy ő volt, mondja Meg is mondták, mikor utoljára ott jártam, mondja és Olav felhajtja a maradék sört Odavalósi vagyok, Dylgjába, mondja Dylgjából vagyok, egy kis tanyáról, csupa szikla a vidék, csak néhol van egy kis lápos talaj, mondja De volt víz, volt a íjord, a tenger és volt hal, mondja A tanyánkon már nem lakik senki, mondja Elmentek mind, mondja így van, mondja A sziklán és a lápon nem termett élelem, mondja Nem volt miből élni, mondja Mindenkinek el kellett mennie, mondja Elmentél te is, úgy mint én, mondja és Olav körbehordja a tekintetét és nem látja, hogy hová tehetné le az üres korsót, mert innen mennie kell, nem is tudja, miért tette be a lábát a Söntésbe, ahol egymás hegyén-hátán szorongnak, és miért hallgatja az Öregember zagyva motyogását, és mintha furcsán nézne rá, mit akarhat tőle, nem maradhat itt tovább, mennie kell, gondolja Olav Fizetek egy sört, mondja az Öregember Nem, ne fizessen, sietek tovább, mondja Olav Hát akkor te fizess nekem egyet, mondja az Öregember és Olav az Öregemberre néz Lapos az erszény, kérdezi az Öregember Akkor bizony nem kérem, hogy fizess nekem, hogy is kérném, mondja Szinte restellem, igen, így van, mondja
