Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Frode Grytten: Bosszú (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY világos van. Talán még szemüveg nélkül is filmre tudná venni a lányt, mert lehet, hogy csak délelőtt veszi fel a szemüveget, vagy esetleg szemüveg nélkül jön ki a kapuig. Több reggelen keresztül ült a kocsijában, és elképzelte, hogy a lány a lakásban szemüveg nélkül, piros pizsamában járkál, talán táncol is a rádió reggeli zenéjére, míg a szemüvege az éjjeliszekrényen fekszik. Ezt igazán szívesen filmezné. De minden reggel úgy kellett elhagynia a helyét, hogy egy pillanatra sem látta volna a lányt, ez kezdte bosszantani. Felkel egyáltalán ez a lány, vagy csak a napot lopja? Egy pénteki napon szorgalma végre eredményt hozott. Miután több órát várt a kocsijában, a lány az ablakhoz lépett, hogy széthúzza a függönyöket, és a férfi meg mert volna később esküdni, hogy a lányon nem volt szemüveg. A videokamera készenlétben volt, fel is vette az egész jelenetet, amint a lány széthúzza a függönyt, és kipillant az ablakon. Tökéletes volt a beállítás, mégis, mikor megnézte a felvételt otthon, kiderült, hogy az első fele teljesen életlen volt. Próbált ráközelíteni a lányra, de elkésett, és mire újra beállította az élességet, addigra a lány hátat fordított, és teljesen lehetetlen volt megállapítani, hogy van-e rajta szemüveg, vagy nincs. Újra és újra megnézte a felvételt, és bosszantotta, hogy nem olvasta el figyelmesen a használati utasítást arról, hogy kell nagyon gyorsan közelíteni. Mégis azt gondolta, hogy ez a felvétel valamiképpen közelebb hozta a lányhoz. Most már ott tart, hogy a lány életére közelít rá, szalagra rögzítette, megörökítette őt, halhatatlanná tette, elvakult szerelmét dokumentálta, és egy cédulát ragasztott a videokazettára, és kék tollal ezt írta rá: О Lucky Man. Karácsony hetében, péntek este látta meg a férfi először a lányt szemüveg nélkül. Lent volt a Smelter kocsmában, és jó spiccesen botorkált hazafelé, mikor valaki utánafütyült. Megállt és látta, hogy három lány jön mögötte karonfogva, ahogy a lányok szoktak, mikor még fiatalok és tele vannak élettel. Visszafordult és ment tovább, de a lányok újra fütyültek és kiabáltak, hogy várjon. Ekkor figyelt fel a középső lányra. Megdöbbent, hiszen ez ő, ez ő, ez ő. Most jött rá, miért nem vette észre korábban, hogy ez ő: szemüveg nélkül volt, nem volt rajta szemüveg! Erősen ki volt sminkelve, és a férfi megállapította, hogy jobban tetszik neki diszkrét sminkkel, és az is átfutott az agyán, hogy végre szemüveg nélkül látja, így tökéletes, és azt is gondolta, hogy ezt emlékezetébe kell vésnie, éppen most, a hóban, amely a decemberi égből hullott, decemberi havas éjszaka, erre emlékezni kell, én vagyok a videofelvevő, közelíteni, rögzíteni, míg szemüveg nélkül látom, tökéletesnek, hibátlannak. A lányok utolérték a férfit. Ez az?, kérdezte a másik kettő. Ingrid bólintott. Ez, válaszolta. Szorosan közrefogták, parfümillatot érzett, és a sör szagát, és érezte a hozzá szoruló fiatal testeket. Haj, mell, karok, térd, comb. Arra gondolt, hogy most érzi a lány testét a saját testéhez simulva. Most lett az övé. Ő meg a lányé. A lány szemébe nézett és arra gondolt, hogy az igazság itt rejtőzik, ebben a 12 milliméter átmérőjű kerek valamiben. A szemekben keresik az emberek a választ az illető érzéseire, olvasta valahol, és tudta, hogy ez így van, a szem nem tud hazudni. Igaz? - kérdezte a legerősebb lány. Sötét haja volt és kék dzsekit viselt. Igaz? - kérdezte még egyszer. A férfi nem válaszolt, a lányok a falhoz szorították. Egy autó haladt el mellettük, a sofőr rájuk bámult és dudált egyet. Vén disznó vagy? 36
