Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Frode Grytten: Bosszú (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY magát a lánnyal. A lány az étkezőhelyiség felé ment, de megállt, hogy szemügyre vegye a férfit. De ebben nem volt egészen biztos, mivel a lány azt az otromba szemüveget viselte, de mindenesetre megállt, ha csak egy másodpercre is, ám egy másodperc sokat elárul - gondolta később a férfi -, és szavak nélkül is elmond mindent. A férfi emlékezett egy szemüvegkeret-reklámra: A szemed a lelked tükre. Tudta, hogy ez így van. A szívem boldog, gondolta, és telerakta bevásárlókosarát reggeli csomagokkal. A szívem boldog, mondogatta magában a következő napokban. Ettől kezdve ahányszor a Domusban vásárolt, a lány jól megnézte. Bár a szemüveg kissé zavaró volt, ebben mégis biztos volt a férfi. Egy szemvillanás, egy pillantás, ennyi volt az egész, de a férfi most már biztos volt a dolgában. A lány már figyeli. Már meglátta. A szívemnek ez elég, gondolta. A férfi egy esős novemberi estén a lány nyomába indult. Zárás után jött ki a Domusból, búcsút intett egy kollégának, és gyors lépésekkel elindult a Roldal utcán. Átment a sétáló utcára, jobbra fordult, a híd felé. A férfi biztos távolságból követte, hogy akkor se vegye őt észre, ha hirtelen megfordul. A lány bélelt viharkabátot viselt, vagy valami hasonlót, a férfi ezt tökéletes öltözéknek tartotta, a lány maga volt a tökéletesség minden porcikájában. Könnyű léptekkel ment a férfi előtt. Sötét volt, esett az eső, és a férfi egy pillanatra meg mert volna esküdni, hogy a lány lába nem is érinti a járdát, olyan volt, mintha lábai öt-hat centiméterrel az aszfalt fölött lebegnének. Csak lebegett az utcákon, mint egy álom a bágyadt utcai világításban, melyben egy pillanatra felcsillantak az esőcseppek. Kiment a Tyssedal utcára, fel a Freim felé. Félúton befordult egy kertbe, és eltűnt egy földszinti ajtó mögött. A férfi kinn maradt és várt. Nehezen lélegzett, rossz formában volt, ettől a kis sétától enyhe szédülés fogta el. Edzenie kellene, megerősödni. Gondolta, hogy a lány itt bérel szobát, egész biztos egy szobát, azaz egy földszinti szobát bérel Freimben. Látta, hogy fény gyullad a házban, és pár perc múlva látta, hogy a lány az ablakhoz lép, és behúzza a függönyt. Semmi más nem történt. Egy darabig még állt az esőben, és bámulta a fényes négyszögeket, amelyek a lány lakását jelentették, a két ablakot, amelyek őt jelentették. A következő héten vásárolt egy Sony Handycam videófelvevőt, és betette a kocsijába. Estéken át ácsorgott a lány lakása előtt, remélve, hogy elkap pár pillanatot, és sikerül lefilmeznie. A legnehezebb a bujkálás volt, rejtőzködnie kellett a gyalogosok és az autósok elől. Ha sötét színű ruhát vett fel és az utcai világítástól kicsit távolabb parkolt, akkor úgy gondolta, hogy nehezen veszik észre. Belenézett az autó kis tükrébe, és úgy érezte, hogy láthatatlan. Mégis csak egy-egy félórát mert ott tartózkodni, anélkül, hogy látta volna a lányt. Akkor látta csak néhány másodpercre, mikor végre hazajött a munkából, és behúzta a függönyt. Ezt a jelenetet több változatban is lefilmezte, és mikor végre egyedül volt otthon, a felvételt részletesen áttanulmányozta. A ház életlen volt, az ablak is, és az Ingrid- jelenet teljesen használhatatlannak bizonyult. Ha nem tudta volna, hogy Ingridet filmezi, soha nem ismert volna rá. Stratégiát kellett változtatnia. Egyik nap betelefonált a munkahelyére, és azt mondta, hogy késni fog, mert a gyerekek betegek. Elhajtott Freimbe, és várt. Gondolta, hogy most jobb felvételt tud készíteni, nem lesz ott a zavaró függöny, és nappali 35
