Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Frode Grytten: Bosszú (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY őt észre; átöleli és súgva mondja; Hello, baby! A férfi éjszakákon át arról álmodott, hogy simogathatná meg Ingrid arcát, hogy vehetné le szemüvegét. Végre láthatná szemüveg nélkül, meglátná a szemét is, és végre a lány is meglátná őt. Erről a mozdulatról álmodott, sokszor arra gondolt, milyen lenne, ha levehetné a szemüvegét, milyen intim lenne ez a cselekedet, szorosan mellette állni, óvatosan levenni a szemüvegét, megszabadítani tőle az arcát, levenni a szemüveget, és tökéletes személlyé varázsolni. A lány nem látta. Szemüveget viselt, és egyáltalán nem látta a férfit. A férfi próbált stratégiát változtatni. Másik pénztárhoz ment a Domusban, még ha a lány dolgozott is. Azt gondolta, most majd észreveszi a lány, hogy ő most mennyire következetesen azért is a másik pénztárhoz megy, még ha nála nincs is vásárló, míg a másik pénztárnál sorban állnak. A férfi a szomszéd pénztárnál állt, onnan bámulta a lányt anélkül, hogy ő viszonozta volna a nézést. Aztán a feleségét küldte az üzletbe. Máshova ment vásárolni. Telefonon rendelt árut. Úgy gondolta, most majd észreveszi a lány, hogy már nem a Domusban vásárol. Próbálta őt elfelejteni. Próbált nem gondolni rá. De minél jobban igyekezett nem gondolni rá, annál többet járt az eszében. Valójában egyfolytában rá gondolt. Mindenütt őt látta. A tévé bemondónőjében is a lányt látta, a hajápolóreklámban is, az utcán a nőkben, akik szembejöttek vele. Még a szomszéd lány is őt juttatta eszébe. Saját lánya és három barátnője Spice Girlöket játszottak, a szomszéd lány játszotta a Mel В-t, az egyetlen spice-lányt, aki szemüveget hord. A férfinek amúgy is Mel В volt a kedvence, a szemüveg miatt. Negyvenöt éves volt, két gyerek apja. Most elöntötte őt a szerelem, és sejtelme sem volt, mit lehetne tenni. Egyik nap azt álmodta, hogy táncolt a lánnyal, összesimulva a Domusban, a hangszóróból áradó muzsika ritmusára. Hirtelen azt vette észre, hogy utálatos zöld nyálka kerül a lány szemüvegére. Elővette zsebkendőjét, hogy letörölje, de minél jobban törölte, annál több utálatos zöld nyálka folyt ki a szemüvegből. Lassan megtelt az egész bolt a zöld ragaccsal. Pár hét elteltével annyira hiányzott neki a lány, hogy újra a Domusba ment vásárolni, és egyenesen az ő pénztárához ment, mint korábban. És végre ránézett. A férfi nem volt száz százalékig biztos benne, de úgy tűnt, hogy a lány végre megismerte. Talán végre rájött, hogy a férfi milyen szeretettel szokott rá nézni, vagy talán mert a férfi egy ideig más pénztárakhoz járt, ő, aki mindig hozzá sorakozott, most más pénztáraknál fizetett. Végre visz- szajött hozzá. Mindebben nem volt egészen biztos. Egyszer hallotta a rádióban a kutatók állítását, miszerint az embereknek van egy olyan szaglóérzékük, amiről nem is tudnak, és amivel sokkal több szagot érzékelnek, mint gondolnák. Többek közt az ember megérzi azt a szagot, amit egy izgalomban levő személy áraszt, mert annak teste olyan speciális illatot bocsát ki, amit a körülötte levők akaratlanul is megéreznek, és hatása alá kerülnek. A férfi mindössze ennyit tudott a dologról, de talán igaz lehetett. Érezte, hogy a lány most figyeli, tudja, kiről van szó, és azt is tudja, hogy a férfi szerelmes bele. Ebben akkor lett egész biztos, mikor egy napon a boltban találkozott vele. A férfi egy szendvicset tett a bevásárlókocsijába, egy vacak szendvicset, amit tulajdonképpen nem is szeretett, de amiről azt hitte, hogy a lány szereti, és ezért ebből elég sokat szokott vásárolni. Mikor megfordult, szembetalálta 34
