Irodalmi Szemle, 2014

2014/12 - SARKI FÉNY - Frode Grytten: Bosszú (novella, A. Dobos Éva fordítása)

SARKI FÉNY

kiismerete, sosem csalta meg feleségét, soha nem volt semmi kalandja házasságuk alatt. Inkább attól tartott, hogy Ingrid meglátja a feleségét, pontosabban, hogy meglátja őt együtt a feleségével. Kiderült, hogy most már van takargatnivalója.

A lánynak csak rá kellene néznie az árura, amit vásárolnak, s mindjárt tudná, milyen életet élnek. Az is kiderülne, milyen egyszerű lélek a felesége, ha együtt látná őket. A gimnázium óta ismerik egymást. Azóta együtt vannak. A világ legrendesebb asszonya a felesége, és mindig is szerette, de most letaglózta őt a szerelem, és belátta, hogy mindeddig hazugságban élt. Hazugságban éltem, iszonyatos hazugságban - mondogatta magában. Próbált mindent megtudni a pénztároslányról, hol lakik, mi a vezetékneve, milyen napokon dolgozik. Rájött, hogy félállásban lehet, mert mindig csak délután dolgozik. Előfordult, hogy a férfi kiszaladt a munkájából pár percre, és benézett a Domusba, de a lány napközben soha nem volt ott. Nem jött rá, mi a rendszeresség a lány munkaidejében. Péntek délután és szombat volt a legbiztosabb nap. Akkor a pénztárban ült a lány. Rendezkedett a polcokon, vagy helyretolta a bevásárlókocsikat, vagy rendbe rakta a bevásárlókosarakat a bejáratnál.

Örülök, hogy szemüveget hord - gondolta a férfi. Olyan jól áll neki. Arra gondolt, hogy nem sok lány hord szemüveget. Gondolta, hogy a nők talán hiúságból nem szeretik a szemüveget. Próbálta elképzelni a lányt szemüveg nélkül. Talán közönséges lenne szemüveg nélkül, gondolta, de elhessegette magától a gondolatot. Ellenkezőleg, szemüveg nélkül még szebb lenne. Tökéletes lenne szemüveg nélkül. A férfi gyakran ácsorgott az újságos állványnál, úgy tett, mintha nézegetné a színes lapokat, de valójában a lányt leste. Ha nem jött arra ismerős, akkor percekig álldogált ott feltűnés nélkül. Nézte a lányt, a haját, testét a kék üzleti egyenruhájában, száját, szemüvegét. Előfordult, hogy úgy érezte magát, mint egy kukkoló. Kérdezgette magától, hogy van-e joga leselkedni a lány után. Nem bírom ki, hogy ne tegyem, nyugtatta meg magát. Olyan szép, hogy nem bírom ki, hogy ne nézzem.

Ezenkívül még azt is gondolta, hogy a szépség nem lehet magántulajdon, a szép ember tulajdona. Egy szép személy műalkotás, szobor, amit mindenkinek joga van megcsodálni. Ez a lány ebben a világban él - gondolta -, és ha ebben a világban él, akkor a szépsége mindenkié, aki találkozik vele. A férfi nem értette, hogy mindazok, akik élelmiszerboltokat üzemeltetnek, miért nem látják be, hogy milyen fontosak az ilyen pénztároslányok. A ruhaboltok már rájöttek, az illatszerboltok is. A szép lányok ott dolgoznak. Ragyogóan, illatosán állnak a pult mögött, a tulaj így keres többet. Ezek a lányok úgy szépek, hogy a női vásárlóknak is kedvük legyen hasonlóan szépnek lenni, s a férfi vásárlók ettől féltékenyek legyenek. Ezzel szemben az élelmiszerboltokban az ember még az étvágyát is elveszti, ha ránéz az ottani alkalmazottakra. Például a Domusban dolgozó pénztárosok olyanok, mind egy földomlás, egy természeti katasztrófa, a húsosztály dolgozói se jobbak. Ingrid a nagy kivétel. A férfi minden éjjel róla álmodott, minden nap csak rá gondolt. A szemüvegére is gondolt. Hogy nézne ki szemüveg nélkül - kérdezte magát. Milyen lenne szemüveg nélkül? A tévében látott egy régi filmet Humphrey Bogarttal, aki egy könyvesboltban nézelődik, és a hátsó szobában meglát egy szemüveges lányt, de Bogart ideges, és nem veszi észre a lányt. De megváltozik minden, mikor a lány leveszi a szemüvegét. Csak most veszi

33