Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Gunnhild Oyehaug: A visszhang; Egy jó nevű mérnök (novellák, A. Dobos Éva fordításai)
SARKI FÉNY- Újabb idézet - mondta Bjarte, és egy pillanatig kicsit büszke volt Tone imponáló tudására, amelyet közös vacsorákon szeretett csillogtatni. Ismét a kocsira nézett. Ha majd vastagabb lesz a bukszája, ő is vesz egy ilyet, pontosan ugyanilyet: egy erőtől duzzadó, feszes, gyönyörű kocsit. El sem tudott képzelni mást, amit ennyire szeretett volna a magáénak tudni.- Furcsán parkol - mondta Tone, és az autó első kerekére mutatott, amely a járdán állt.- Úgy néz ki, mint egy asztalon könyökölő részeg ember. - Rövidet nevetett. Bjarte eldöntötte, hogy ezen nem sértődik meg. Nem engedi, hogy valami elrontsa a fényes jókedvét. Az Ariid Eivind-nel való barátság ma újabb magaslatokra lendül. Meghívta őket vasárnapi ebédre. Azt mondta, ő maga fog főzni, mert valamicskét konyít az olasz konyhához. Egyébként meg szeretné megismerni Tonét; Bjarte szinte ujjongott örömében.- Azt a kis feketét vedd fel, pompásan áll rajtad - mondta, mikor Tone a tükör előtt állt és vizsgálgatta az arcát, kezében kétfajta rúzst forgatott. Bjarte az újonnan vásárolt kék ingét vette fel, amellyel alapjában véve rendkívül elégedett volt. Talpát a padlóhoz nyomta. Tone a fekete ruhájában lépkedett Bjarte mellett, szép volt és ingerült. Kicsit fájt a feje, és az északi szél hosszú, gonosz jégujjával verdeste a nyakát. Nem szerette az ilyen szelet. Nem szerette az ilyen autókat. A félig járdán parkoló autókat. Nem szerette a bennük rejlő szimbólumot. Magatartást. Viselkedésformát. Látta Bjarte arcán a feszült várakozást, amikor délután öt órakor a kapuhoz közeledtek, és a szél fellibbentette a ruha sliccét, a ruha hosszú sliccét, jóval a térde fölé. Anyád, motyogta Bjarte és becsengetett. Semmi válasz.- Korán jöttünk, Tone? - kérdezte Bjarte; Tone az órájára pillantott, és nem volt korán. Pontosak voltak.- Biztos nem tudja otthagyni a főzést - jelentette ki elégedetten Bjarte, mert így legalább azt a benyomást keltette Tonéban, hogy Ariid Eivind felelősségteljes szakács, nem szaladgál el a fazék mellől, éppen mikor a főzés fontos pillanatához ér, ami valóban karakán jellemre vall, gondolta, és átölelte Tone vállát, az ő barátja erős jellem, és ez rá, Bjartéra is átragad, megnő általa Tone szemében, Bjarte sem fog elszaladgálni a fazék mellől, éppen mikor a főzés fontos pillanatához ér, csak azért, hogy ajtót nyisson. Bjarte hüvelykujjával simogatta Tone vállát. Semmi válasz. A francba, morogta Bjarte, most már nyugtalankodni kezdett, és többször megnyomta a kapucsengőt, amit nyomban meg is bánt, és a sorozatot egy hosszú, férfias gombnyomással zárta. Azonnal kinyílt az ajtó, és a dús, szőke hajkorona alatt egy szempár pislogott. Ariid Eivind Bryn alsónadrágban állt az ajtóban, és vakargatta a mellét, nem lát rendesen, mondta, valami a szemébe ment; megdörzsölte a szemét, kinyitotta, meglátta Bjartét és Tonét. A francba, mondta.- Ma van vasárnap? - kérdezte Tonéra pillantva, majd mosolyogva biccentett. - Helló!- Ma - felelte Bjarte, és Tone közben alig hallhatóan köszönt: helló.- Tegnap egy kicsit elhúzódott - mondta Ariid Eivind, és kissé megrázta a fejét. Ah, sóhajtott Bjarte együttérzően. Ah, ismételte meg Bjarte, és Ariid Eivind mintegy igazat adva neki, megfogta a homlokát, és lassan megfordította a fejét. 28
