Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Gunnhild Oyehaug: A visszhang; Egy jó nevű mérnök (novellák, A. Dobos Éva fordításai)
SARKI FÉNY- Elnézést, gyerekek - mondta Ariid Eivind -, gyertek beljebb. Mikor a ház ura ruhát öltött, Tone azonnal megértette, honnan származik Bjarte ötlete a kék inget illetően. És mikor Ariid Eivind kijött a fürdőszobából, Bjarte simára borotvált álla is világossá vált.- Na ne, ez nem lehet - mondta Ariid Eivind, mikor végigmérte magát és Bjartét, a világoskék ingeiket, a nagyjából egyformára vágott szőke hajukat. Bjarte haján több volt a zselé. Aztán felnevetett és megpaskolta Bjarte karját. - Megyek, keresek egy fehéret. - Bjarte a padlóhoz szorította a talpát. Leültek a nappaliban, Ariid Eivind elnézésüket kérte, Bjarte pedig megnyugtatta, hogy nem történt semmi, végül új terv született: Ariid Eivind étterembe viszi őket. Szódát hozott be, Tonéval elfelezett egy fájdalomcsillapító tablettát, és feltette nekik Satie három Gymnopediáját, amit nemrég vásárolt, és amit igen szeretett. Tone egy sorozatból emlékezett az egyikre, a nyáron ment egy gyerekműsorban, és a zene melankóliával töltötte el. - Igen, mondta Ariid Eivind, csodás melankolikus dallam.- Hívok taxit - mondta Ariid Eivind -, a kocsi legalább félórányira van innen. Bjarte értetlenül meredt rá.- Itt áll a kocsi a ház előtt - mondta.- Micsoda? - kiáltott fel Ariid Eivind. - Nem mondod. - Ariid Eivind az ablakhoz ment és kinézett, aztán hangos nevetésben tört ki. - Én vezettem haza! Nem emlékszem, semmire sem emlékszem, egyáltalán semmire, baaazmeeeg - nevetett, és Bjarte is vele nevetett. Bazmeg, Ariid Eivind, mondta és megpaskolta a karját, baaazmeeeg, és Tone arra gondolt, hogy úgy folyik Bjartéba Ariid Eivind, mint lyukas csónakba a víz, és nem tudta, akarja-e tovább merni a vizet.- Hát komolyan mondom - vihogott Bjarte. Az étteremben félhomály honolt, az üveg gyertyatartókba helyezett teagyertyák meleg fénye a kockás abroszokra esett, és a kicsi lángok imbolyogva táncoltak a vendégek lélegzésétől és nevetésétől. Kicsit még beszéltek Satie-ról, aztán Tone mondott valamit a „költészetről”, és Ariid Eivind egy üveg gyertyatartóra mutatott:- Azt olvastam valahol, hogy valaki szerint a költészet üvegbe zárt parázs. - Tone meglepetten nézett rá. - Vagy talán parázsló üveg - mondta.- Az a teremtés - folytatta Ariid Eivind. Egymás szemébe néztek. Nem szóltak. A pincér szódát hozott, Bjarte pedig, bortól bódultam, már régen elvesztette a beszélgetés fonalát és merev vigyorral a nézte az abroszt. Akadozva, üveges tekintettel a lexikonról és a szexről próbált értekezni. A kurva életbe, Tone. Bjarte fennhangon beszélt, Tone csitította.- Mi a francról tudtok ennyit dumálni, nem tudtam, hogy ismeritek egymást - mondta.- Gondolkodni - felelte Ariid Eivind, és mikor bal kezével a tisztára nyalt villát a tányérra tette, ahol a villa fémfogai hűlni kezdtek, keze az asztal alá csúszott, a fekete ruha sliccéhez, és Tone teste megremegett, rég nem érzett remegéssel, Tone rideg mosollyal Bjartéra nézett, Bjarte lihegve szedte a levegőt, akárcsak ő, és Tone arra gondolt, hogy nem emlékszik az arcára, egyáltalán nem tudja felidézni Bjarte arcát. 29