Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Gunnhild Oyehaug: A visszhang; Egy jó nevű mérnök (novellák, A. Dobos Éva fordításai)
GUNNHILD 0YEHAUG* SARKI I I NS A VISSZHANG Ariid Eivind Bryn verhetetlen könyvárus volt. Ariid Eivind Bryn volt maga a töretlen, makulátlan siker. Úgy is mondhatjuk, mondta Bjarte Во, hogy Ariid kézszorítása sokáig az ember tenyerében maradt. Fiatal volt, erős, és mindene megvolt. A munkájáért kapott zsíros fizetés ütemesen kúszott felfelé, lassan az eget verte, csinos kis olasz sportkocsija négy mennyei keréken gurult, és a város legjobb negyedében lakott egy óriás lakásban. Legendás szervája az üzemi teniszbajnokság dobogójára röpítette, nyaranta a Vénuszdomb Konkvisztádorai nevű férfitársasággal Svájcba járt hegyet mászni, és ha valakinek eszébe jutott volna csapot szerelni Ariid Eivind Brynre, akkor a szívéből a legnemesebb bor folyt volna rajta. Egyetlen kifogásolható dolog volt Ariid Eivind Bryn személyében, mégpedig a keresztneve; a szokatlan kombináció egy patriarchális harc eredményeként született. De Ariid Eivind még ebből is sikert kovácsolt, a neve lett a személyes védjegye. A barátai szerették kimondani. Akkor úgy érezték, hogy részesei valaminek. Hogy ők is a körön belül vannak. Egyébként pedig Ariid Eivind baromira rendes, mondta Bjarte Во. Bjarte Во felnézett Ariid Eivind Brynre. A büdös francba, gondolta, mikor Ariid Eivindre gondolt. Tone nem szerette Bjarte alpári stílusát - régebben nem trágárkodtál, mondta, és Bjarte ezt felelte: trágárkodik a faszom, és ezen nevetve el is felejtették az egész ügyet. Ami a Tonéval kapcsolatos kérdést illeti, Bjarte fölényben érezte magát Ariid Eivind- nel szemben. Ezt a területet Ariid Eivind nem fedte le. Nem volt rá ideje. Nem volt vezető funkciója a lakóközösségben, soha nem tüntették ki, sportversenyen nem nyert. Bjarténak meg hamarosan rendeződnek a dolgai, és az ujjára kerül az arany karikagyűrű. Egészen addig, míg Ariid Eivind egyszer egy sanda pillantást vetett rá, amikor éppen a déli értekezletre igyekezett, és irattartóval a hóna alatt kiviharzott az irodája ajtaján, homlokába hulló szőke haját jobb oldalra lendítette, és Bjarte felé fordult:- Jobb egy lány minden emeleten, mint egy a liftben. Ezt követően Bjarte mindig lépcsőn járt.- A kurva életbe - motyogta Bjarte Ariid Eivind meseszép olasz kocsiját bámulva, amely a járda szélén parkolt.- A férfi morogva nyelte a szavakat - jegyezte meg Tone némi ingerültséggel, és mivel a széllel szemben állt, hangját elnyelte a szél, és a mondat vége teljesen szétmorzsolódott.- Mi van? - kérdezte Bjarte.- Csak egy idézet - felelte Tone. - Joyce - tette hozzá, bár tudta, hogy fölösleges, haszontalan, reménytelen. Akkor miért mondta? Kötelességből, talán, vagy maga miatt, talán, hogy olyasmit mondjon, amiről Bjarténak fogalma sincs, és ezt a fajta tudást soha nem is hiányolta. * A szerző itt közölt két novellájának első megjelenése: Oslo, 2004, J. W. Cappelens Forlag. Új, bővített kiadás: a Knutarv című kötetben, Oslo, 2012, © Kolon forlag. (Published by permission of Kolon forlag, Oslo, Norway.) 27
