Irodalmi Szemle, 2014

2014/12 - SARKI FÉNY - Bjarte Breiteig: Fuss (novella, A. Dobos Éva fordítása)

SARKI FÉNY

Kopogtak. Jorn ruhástul feküdt az ágyon, és hallotta, hogy valaki kopog a mosókonyha felől. Olyan halk volt a kopogás, mintha egy kisgyerek vékony ujjai kocogtatták volna az ajtót, de amikor kinyitotta, Brit apja állt vele szemben, felborzolt hajjal, pizsamában.

Kiabált?, kérdezte.

Igen, sajnos, felelte Jorn.

De nem tett kárt magában?

Jorn töprengett egy pillanatig.

Vasalóval próbálta, mondta.

A vasaló.

Brit apja mély levegőt vett és fütyülve engedte ki a foga között.

Pedig már azt hittük, felhagyott vele, mondta.

Igen, felelte Jorn.

Egyébként, mondta Brit apja, a vasalótok fent van nálunk.

Jorn úgy tett, mintha a nyakát vakarná.

Brit lehozta, mondta. Felment érte, és a buli előtt lehozta.

Az apa a szemöldökét ráncolta, és lábujjhegyre állva igyekezett benézni a folyosóra.

Ne menjek be körülnézni egy kicsit?, kérdezte.

Ne, felelte Jorn. Már alszik.

Brit apja hosszan nézett Jornre. Végül bólintott.

Na ja, mondta, mindenesetre jó, hogy nincs egyedül.

Én is örülök, hogy nem vagyok egyedül, mondta Jorn.

Becsukta az ajtót, és hallgatózott még egy ideig, figyelte a lépcsőn távolodó csoszogó lépteket. Lángoló arccal ment vissza a hálószobába. Az előszobából bejövő fényben meglátta Britet, amint kupaccá gömbölyödve fekszik a takaró alatt. Jorn levetkőzött, csendesen mellé feküdt, és óvatosan megsimogatta a hátát. Hideg, nedves volt minden.

Alszol?, suttogta.

Igen, felelte Brit.

A. Dobos Éva fordítása

26