Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Bjarte Breiteig: Fuss (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY bejáratához. A ház előtt sötétlő fenyőfák mögött volt a fürdőszobának egy kis ablaka. Jorn \ | lába alatt egy rothadt alma loccsant szét, mikor a fenyő puha ágai között az ablakhoz lépett. Az ablak a kert szintje alatt volt, Jorn letérdelt a nedves földre, és ujjaival kitapogatta az ablakkeret alsó peremét. Csukva volt. Mintha mozgást látott volna a recés ablaküveg mögött, ezért erősen megkocogtatta. Itt vagy, Brit? Jorn hangja felerősödött a kinti csendben. Brit, mondta halkabban. Hallasz engem? A sötét domb felől taxi közeledett, fel-le ringatózva a fekvőrendőrön. Megállt a ház bejáratánál, és egy lány szállt ki. Jorn hátát a hideg pincefalnak támasztotta, onnan látta, hogy Gitté érkezett, Brit iskoláskori barátnője. Rövid szoknyát viselt, és meztelen lába megvillant a hátrafelé tolató taxi lámpafényében. Magas sarkú cipőjében végigtipegett a kerti feljáró lapos kövein, de a ház sarkánál megállt és Jorn felé pillantott. Jorn?, szólalt meg. Jorn felállt, és kikászálódott a bokorból. Vége a bulinak?, kérdezte Gitté. Nem, dehogy, felelte Jorn. Jorn érezte, hogy Gitté tekintetével a bokrokat pásztázza, ahol a fürdőszoba ablakából kiszűrődő fény kékesen vetődött a nedves fenyőágakra. Azt hiszi, hogy a vendégeket kukkolom a mosdóban, gondolta. Ki kellett jönnöm egy kis friss levegőt szívni, mondta. Aztán hozzátette, hogy Brit sokkal jobban van. Fölösleges volt eljönnöd, mondta. De én el akartam jönni, mondta Gitté. Csak nem szeretném, ha a terhedre lenne, mondta Jorn. Gitté megrázta a fejét. A kinti lámpa fényében látszott a hegyes kis madárarcából felszálló pára. Nem volt szép, de Jorn mégis arra gondolt, hogy mások szemében szebb, mint Brit. Elnézést kért, és azt mondta, hogy van egy kis dolga. Jorn Gitté után nézett, amint az letipegett a hátsó lépcsőn. Jorn lehajtott fejjel a terasz alá lépett, és undorodva vette észre, hogy teljesen átnedvesedett az iilepe. A pótkulcs a megszokott helyén lógott. Csendben kinyitotta a meleggel kecsegtető előszoba ajtaját. Brit szülei még nem feküdtek le, Jorn a nyitott szobaajtón át rájuk látott. A tévé előtt ültek, mint mindig, Brit apja hátradőlve a fotelban, az anyja horgolást tartva az ölében. Az alulról jövő zene dübörgését mintha nem is hallották volna, holott az rendszeresen megrezegtetett valamit a nappali egy-egy pontján. Jorn már a nappali szőnyegén állt, mikor Brit anyja az arcához emelte a kezét, és felkiáltott: Jesszusom, de megijesztettél! Nevetett egyet, de hirtelen újból megijedt. Csak nem Brittel történt valami? Megint rájött? Nem, nem, felelte Jorn. Csak Tóbiást akartam látni. Ó, igen, mondta Brit anyja, menj csak vissza hozzá. Ott van azzal a sok vendéggel... Nyugodj meg, szól közbe Brit apja. Csak a gyereket jött megnézni. П 23
