Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - Szerzőink

KŐVETKEZŐ SZAMUNKBAN

„És ekkor jött el az a bizonyos pillanat. A kislány felsőtestével kihajolt az ablakon, fagy csípte kezét megemelte, láttam, amint erősen integet feléjük jobbra meg balra, s a kezéből- akárha az égből hullott volna - hirtelen öt-hat meleg napsárga mandarin pottyant a vonat elé kijövő gyerekekre, hogy örömömben a lelkem is táncra perdült tőle. Önkéntelenül is visszafojtottam a lélegzetemet. És ebben a pillanatban mindent megértettem. A kislánynak valószínűleg munkába kell állnia, így hát szándékosan elrejtett a ruhájába néhány mandarint, s ezeket dobta ki az ablakon keresztül az öccseinek: így köszönte meg, hogy kikísérték a vonathoz.”

Akutagava Rjúnoszuke: Mandarinok (Vihar Judit fordítása)

„A kis ördög egyre csak közeledett. - Megvan! - kiáltotta. A két tükör közötti egy lépés távolságban hirtelen becsapta a Bibliát, és ezzel már oda is csípte az ördög farkát. Az a levegőben lógott és kiáltozott. A férfi pedig gyorsan a tükör elé állt, hogy az ördög ne tudjon elmenekülni. - Vajon hogy nézhet ki?- megfogta a könyvből kilógó farkincánál fogva, és a fényre vitte. A hosszú farkát leszámítva emberre hasonlított, egérnél valamivel nagyobb, macskánál valamivel kisebb volt. A tusszerű fényes feketeségben egyedül a nagy füle volt feltűnő, az ábrázata viszont nem volt méltó az ördög névhez; inkább szánalmas, gyámoltalan teremtmény volt."

Hősi Sinicsi: Tükör (Somogyi Kinga fordítása)